Bűnhődés

Visszajött és újra igézően nézett.
Már sajnálta, hogy elment és azt is, hogy hűtlen lett.
Nem tudta, hogy most a sebek újra fájnak,
S az összetört szív is csak bosszúra várhat.
Igézően nézett és csendesen mosolygott,
Szeme fájdalomtól és bánattól csillogott.
A bánatát végül könnyekbe öntötte,
Nem akarta azt, hogy szerelme gyűlölje.
Reménykedett, s újra a szerelemre várt,
De felette már a jövő hűvös szele szállt.
Nem volt tovább, kész! Vége már mindennek!
Számára nem lesznek soha új szerelmek.
Ő már örökké csak Őt fogja szeretni,
Így kell neki bűnéért ezután szenvedni.
Barátja a kötél lett, s egy bús alkonyon
Elment, csak könnyeket hagyott az arcokon.
De minden hajnalom visszajön, és újra visszatér.
Szíve a halálon túl is örökre Érte él...