Búcsúzunk Lévai Dávidtól...

. . . Búcsúzunk . . .
Búcsúzásod alkalmából írtuk neked e verset,
S csak remélni merjük, hogy tetszik-e majd neked.
Sokat tűnődtünk, mit írjunk e lapra,
Rosszat biztos nem fogunk eszünkbe sem jutna.
Bele se gondoltunk,hogy ily hamar eljön ez a nap,
De emlékeken merengve, sírva búcsúznunk nem szabad.
Csak az juthat eszünkbe,mit, szépet együtt megéltünk,
S ha egy nap újra látunk majd, hát ezen nevetve regélünk.
Hiányozni fogsz nekünk, de ezt tudod nagyon jól,
S kis csendes osztályként emlékezünk majd a bolondos Dávidról.
Míg velünk voltál bolondoztunk rengeteget,
De most hogy elmész, nem nevetünk majd eleget.
Tudjuk, hogy nagy lehetőség, amit kaptál,
Te pedig tudd, hogy az osztály egész hadserege melletted áll.
Szurkolunk, hogy sikeres légy a kézilabda terén,
Reméljük, hogy hamar látunk, s nem csak a jövő év telén.
Bolondos barátaidtól kapod most e verset,
Szóval ne csodálkozz, ha e sorokat nem igazán érted.
De most könnyekkel küszködve végső sorok képében
Leírjuk hát főgondolatunk ekképpen:
Vicceskedős srácként ismertünk meg Téged,
Jó szokásodon ne változtass nekünk csak ennyit
IGÉRJ MEG!!!