Búcsúlevél

Egy lány búcsúzik most Tőled, ki nem lesz többé játékszered. Nem kell többször eldobálnod ha már nem szereted. Láttam szemed csillogásán, ezt előbb is megtehettem volna. De nem volt erőm, mert nagyon szeretlek. Bármit odaadtam volna, hogy szeress. De a szeretetet csak adni lehet a követelés hiába. Más voltál, mint a többi s talán ezért is soha nem értettem mit miért csinálsz.
Sajnos semmi sem tarthat örökké.
"Szerelemmel múlik az idő,
de idővel múlik a szerelem."
Valahogy azt hiszem, velünk is ez történt. Boldog órák, sok átsírt éjszaka.
Ezek már csak felvillanó emlékképek s ezeket feledni nem tudom.
"Valakire várni ki nem jön többé,
Valakire várni titokban örökké."
Temetni a múltat, feledni az álmot, visszaidézni az elmúlt boldogságot. Megfakult levélben szerelmet temetni. Elveszett hittel a jövőbe nézni s várni. De hogy miért azt magamsem tudom. Talán arra, hogy visszajössz, talán. Erre az első komoly kapcsolatra. Ami már nem csak olyan futó kaland volt számomra, ami már nomot hagyott az életemben. Emlékezni fogok s te, mikor ezt a levelet olvasod, mit szólsz majd?
Talán elteszed egy szép emlék gyanánt, s napról-napra újra meg újra elolvasod.
De az is lehet, hogy el sem olvasod csak egyszerűen eldobod, hisz úgyis tudod mi van benne. Lehet, hogy jobb lesz mindkettőnknek, ha elválnak útjaink.
Remélem, hogy majd találkozol a nagy Ő-vel.
S ha velem nem is, vele biztosan boldog leszel.
Nem marad semmi vígasz, semmi remény.
Végéhez ért a nagy találkozás.
A mi útjaink most különválnak.
S ezeket már soha többé összekötni nem lehet. Talán túl elhamarkodott volt az a döntés, de visszalépni már nem tudok.
Egy utolsó pillantást vetünk egymásra, csillogó könnyes szemmel veszek búcsút tőled.
Most már tényleg vége köztünk mindennek, s ez ellen tenni nem lehet.
Az életem az életed, akár így, akár úgy.
De nem áll meg, megy tovább az élet.