Bocsánat

Begubózva sarokba bújni,
mint kisfiú, úgy elszaladni,
Futni újra, messze a széllel,
bűnbánóan minden éjjel.

Rózsa nyílt az őszben
messze szállt illata
Talán vigaszra lelt,
sosem tért haza...

Térd a földön, porba hullva
csendben kérem, hunyt szemekkel
Bocsásd meg, ha forr a vérem
ha bántottalak szép igékkel

Rózsa jéggel nem bír
kóró lesz a szár
Múlté szép termete
illata messze jár.

Eskü hangja mind zavarja
kit a múlt kőbe zárt
Bocsásd meg, ha azt reméltem...
ha tettem bármi kárt

Kicsiny bimbó, szárból,
rügyből nem fakad,
Átok sújt az égből,
mert a rózsa vad.

Tiszavirág sose bánja,
bár születni nincs oka,
Bocsáss meg, az égre kérlek
ha szívem ostoba

Rózsa, kicsi rózsám
te drága kis virág
Nem gondol régóta már
senki, senki rád.

Bú a gonddal táncra nem kél,
csalfán nem játszik az,
Bocsásd meg ím minden vétkem,
ha ártott, holt a gaz.

Néha jár a szellő
emléket hoz talán
Boldogan nevetgél
a rózsa szép szaván

Szakad lánc, ha tépik,
kegyelmet nem remél,
Bocsásd meg, ha rád gondoltam,
ha tépett őszi szél.

Ott nyugszik kezedben
törékeny rózsaszál
Könnyeimen kívül
nincs itt semmi már.....