Bizonytalanság

Elillan a vágy-
elmúlik a szerelem,
Jajj, akkor meg
mi marad nekem,
ha nem kap lángra a régi tűz?

Elsietett az érintés-
minden olyan megszokott,
Az érzés is, ami
egykor örömöt okozott.

Nem kap lángra a régi tűz...

Rutinná lesz
a mámorító csók,
S hamis a régen
még várva- várt bók:

Jaj, nem kap lángra a régi tűz.

Kiszámított már
az összes mozdulat,
A csöndje is és vele
minden gondolat,
mikor nem kap lángra a régi tűz.

Hosszú most az éjszaka-
Mit mondjak?
Még utoljára vajon
hozzád bújjak
tudva, hogy nem kap lángra a régi tűz?..

Végigsimítsak- e
meztelen testeden..
Ismerős lenne vagy
perzselőn ismeretlen,

S vajon lángra kapna- e a régi tűz?

Kíváncsiság gyúl bennem-
útjára indul kezem.
Hol lágy, hol pedig kőkemény-
újra felfedezem.

Nézd, lángra kap a régi tűz..

Remegve tűröd
szám ostromát. - Még!- kéred.
Őrült szenvedély hevít
mondd, te is érzed,
hogy lángra kap a régi tűz!

Fölém kerülsz-
hajlékony tested palástommá lesz,
- Hét óra! - a hangod távolinak tűnik,
ahogy ébresztgetsz.

.. Ó, lángra kap a régi tűz?

Az álomködön át
dühösen nézlek téged.
- Mi a baj? - kérdezed.
Csalódottan felelem:- Úgysem érted!

Mi lesz, ha nem kap lángra a régi tűz?..

Vállat vonsz,
nem faggatózol. Lehunyom szemem,
hallgatom a víz zubogását
az álmot újra átélem:
Mikor lángra kapott a régi tűz.

Ébren voltam vagy
álmodtam mindent,
Ez csak az én kétségbeesett
háborúm- e itt bennt?

Gyötör a lázálom, egy régi tűzről...

2005.