Azt mondtad: olyan komoly vagyok!
Szívemben megannyi gyertyaláng ragyog,
S mégis elaltatod mindet szép sorjában!
Szótlanul elmentél!
Azt mondtad, nagyon szeretsz minket,
Szemedben láttam csillogni a véget,
Kérném, vigasztalj meg, simíts arcunkon, ha már
Csöndben elrepültél.
Fojtogatsz engem, láncra verted
Mindenem, lelkem tört ágakként szedted –
Vitted magaddal örökre! Úgy maradtam, hogy
Most itthagytál végül.
Eh; siratni sincs kedvem. A szél
Azt dúdolja szép csöndesen, új nap kél.
Én próbálok hinni. Azt mondtad, szép lesz! Jó lesz!
Azzal elszunnyadtál...
A felhők könnyei csurognak
S míg zúgó szelek messze suttognak,
Itt állok némán az esőben, dideregve:
Örökre elmentél.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-06-20
|
Horror
László a párja mögé ment. Megemelte Kata hajlékony testét, és ráhúzta a formás fenekét a merev...
2025-06-19
|
Történetek
Ez az én nudista sztorim, és nagyon nem bántam meg.
2025-06-17
|
Novella
Megírták: az emberiség ki fog pusztulni...<br />
Bár a helyesírásellenőrzőm nulla hibát jelzett,...
2025-06-13
|
Horror
A fiúk merevedése és a lányok nedvesedése jelezte, hogy a kezdeti sokk ellenére nincs ellenükre...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-15 00:00:00
|
Egyéb
Ha a csalódás tövise szúrta meg a szívedet,
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Hozzászólások