Azt mondtad: olyan komoly vagyok!
Szívemben megannyi gyertyaláng ragyog,
S mégis elaltatod mindet szép sorjában!
Szótlanul elmentél!
Azt mondtad, nagyon szeretsz minket,
Szemedben láttam csillogni a véget,
Kérném, vigasztalj meg, simíts arcunkon, ha már
Csöndben elrepültél.
Fojtogatsz engem, láncra verted
Mindenem, lelkem tört ágakként szedted –
Vitted magaddal örökre! Úgy maradtam, hogy
Most itthagytál végül.
Eh; siratni sincs kedvem. A szél
Azt dúdolja szép csöndesen, új nap kél.
Én próbálok hinni. Azt mondtad, szép lesz! Jó lesz!
Azzal elszunnyadtál...
A felhők könnyei csurognak
S míg zúgó szelek messze suttognak,
Itt állok némán az esőben, dideregve:
Örökre elmentél.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-09-23
|
Novella
Az életünk során rengeteg kapcsolatot hozunk létre és szakítunk meg. Ezek olyan utakra sodornak...
2024-09-05
|
Novella
Ismeretlenül is kívánom legyen annyi kitartásod és erőd az álmaid megvalósításához mint főszereplőmnek...
2024-08-23
|
Novella
Jöjjön egy sokkoló történet az íróasztal fiók mélyéről ami novellaíró versenyt is megjárt.Ugyan...
2024-08-12
|
Merengő
Gini a hármas szobában púderezte az arcát. Az ostromgépek hangja sajnos beszűrődött, a nő...
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?