Az ige ma

Prédikátor a szószéken 
Nagy beszédet szaval éppen, 
Azazhogy éppen szavalna... 
Szemüvegét otthon hagyta.
Felcsapta bár a Bibliát, 
De értelmet ott nem talált. 
Mit tehetett hát egyebet? 
Mondta, mire emlékezett.
Néhány percre itt kitérnék, 
S róla néhány szót ejtenék. 
Jó pásztor ő, bizony csodás, 
- Ez a tény nem lehet vitás.
Vak juhait terelgeti, 
Erre viszi, arra viszi: 
S ha egy tévelyegni talál: 
Sebaj, úgyis visszatalál.
Az orra mint Bábel tornya 
Fontoskodva tör magasba: 
"Én vagyok az isteni fény" 
- Láthatjuk már, milyen szerény.
Ennyi volt csak szűk kitérőm, 
Írni róla úgy sincs erőm, 
Lényege itt ki is merült - 
Tán már ott, hogy szóba került...
Ezt, mit eszünk - prédikálja 
Mi hajtottuk rabigába, 
Mi vágtuk le, miénk tehát, 
Együk most a disznót, marhát!
Ezt, mit iszunk - így folytatja - 
Mi ültettük be a földbe, 
Mi metszettük, mienk tehát! 
Ürítsük a boros kupát!
Mivel fűtünk - melegszik be - 
Mi vágtuk ki az erdőbe` 
Mi gyalultuk, mienk tehát 
Szórjunk bőven a tűzre fát!
Mienk minden, csak a mienk! 
Szónokol a magas széken, 
Ekkor - nem tudom hogy lehet: 
Nagy hirtelen - orra esett.
Bólogat a néma karzat: 
Ez ám a mennyei szózat! 
Nosza együnk, s bőven igyunk! 
Teljék meg a teli gyomrunk!
Így is tettek, állat módra. 
Nyáj ez úgyis, s a pásztora 
Végül mondott egy szép imát, 
Melyet rosszul, s rosszkor használt...
"Ember adta, s el is vette, 
Legyen áldott az ő neve." 
Máshogy áll ez a szent könyvben - 
Mégis rázúg ezer "ámen".