Az én kerek világom

Beszűkül létterem s a világ már csupán porszemnyi lesz nekem s nem
vár rám semmi már, csak "egy kis" kíntenger, cseppjeit jajgatom.
Gyöngyöznek testemen, vágtatnak arcomon. Négy fal közt élek én,
börtönöm nem lelem mégsem, hisz’ létzeném falzettja életem. Hangjai
gyilkosok, széttépik létterem, mégis oly’ boldogok: nirvánám meglelem...

Áhítom nyugalmam, nyugtató, lágy folyóm átölel mejd halkan-semmi íly’
bíztató. Csillogó felszíne vakítja két szemem, fehér fényt látok már,
Megmentőm kémlelem. Nagy kapuk nyílnak-hallom, de sajnos már
nem élhetem át azt, mi halálom után vár. Megmentőm küldött egy
Angyalkát énnekem, hogy védje életem s támadja létterem.

Világom tágul már, Angyalka segített, úgy, hogy nem sejtette, valóban
mit is tett. Lámpám nem pislákol, hanem legfényesebb mécses közel s
távol-világom kerekebb. Mosolyom hallgatag és kínos csend helyett
már boldog némaság, mi engem körbevett. Létterem hatalmas, életem
kerek s én nevetek magamban: mégis csak lét zeném...