Az én Csillagom...

Azt mondod éljek..
s örökké reméljek..?!
én miért nem látom értelmét,
csak szívem félelmét
érzem.. amint százfelé húz,
és ezer darabra szakít..
Lelkembe az elmúlás
és a fájdalom érzése hasít..

Hiába keresek kiutat,
célomat szüntelen kutatom..
Senkinek születtem én e Földre,
és hová vágyom, most megmutatom..
Nézz fel az Égre
keresd meg a legkisebb Csillagot,
hunyd le két szemed
mikor gondolatban e Világot itthagyod..

Repülj fel egészen magasra,
felhők sűrűjén áthaladva..
ha eléred majd e kis Csillagot,
ott szemeidet újra kinyithatod..
Nézz most szíved mélyére,
s láthatod a változást..
soha nem találtad ezt az érzést
most is olyan mint egy Látomás..

Ott nincs már fájdalom, s félelem
megszűnik a kín, s az érzelem..
Véget ér a Léted, mégis azt érzed.. -vagyok!-
mert Csillagod ott fenn, Helyetted is örökké ragyog..
Tiéd lehet a Világ s az egész Végtelen
soha nem leszel magányos, sem védtelen..

Csak nyújtanod kell kezed, s mindent elérhetsz
nem kell félned attól, hogy egyszer felébredsz..
Őrizd meg e Csillagot a szívedben örökké
hogy miért oda vágytam, -nem kérdezed többé..
És ha talán egyszer, hiányoznék Neked..
hunyd vissza szemeidet, s már itt is leszek Veled..