Az arc

Van egy arc, mely kivülröl nevet,de belül szomorú és reszket!
Van egy arc, mely sokat mosolyog
De belül a szíve nagyon sajog.
Van egy arc, melynek szeme csillog,
De mikor egyedül van könnyesen ragyog.
Lelke szenvedő és bizonytalan,
Úgy érzi az élet igazságtalan.
Belekerült egy ördögi körbe,
Mely elöl elmenekülne
De nem bír, mert erős súly nyomja,
Nehéz gondok a szívét súlytja.
Kapálodzik és zihál,erőlködik,
De az élet kegyetlenül müködik.
Szoritja nagyon erösen,
Mig egyszer majd összeroppan.
Van egy arc, mely az én arcom,
Suttogássá halkul az én hangom.
Az arc mely leplezni próbál
De élet után halált kíván...