Angyal-sors

Álomba ringattalak mikor féltél,
Karomban tartottalak mikor összetörtél.
Hűs szellő voltam lázas éjszakáidban,
Angyalod voltam sorsod felvonásaiban.

Nem hagytam hogy az élet gyötörjön,
Hogy a félelem rabláncra kössön,
Érintettelek mintha értékes kincs lennél,
Csodáltalak..mintha rögtön elrepülhetnél.

Daloltam neked megannyi édes hangot,
Suttogtam sok szép,de bűnös szót,
Öleltelek..nehogy elveszítselek,
Csókoltalak...hogy mindennel megbékítselek.

De dallamom mégsem volt oly édes,
Csókod sem volt gyengéd,csak vétkes,
Ölelésemet nem viszonoztad szenvedéllyel,
Suttogásod hamis..tele galád ígérettel.

Álomba se ringatlak már,ahogy régen,
Karomba se zárlak már oly hűen,
Nem érintelek és te sem érinthetsz,
Angyalod lenni megszűntem,elengedhetsz.

Nem meséllek szebb életbe hogy ne bántson,
Hogy a rablánc nehéz súlyként a mélybe ne rántson,
Nem csodállak...mégis a Földhöz ragadsz,
Nem leszek hűs szellő mitől elszáll a harag.