Álomba ringattalak mikor féltél,
Karomban tartottalak mikor összetörtél.
Hűs szellő voltam lázas éjszakáidban,
Angyalod voltam sorsod felvonásaiban.
Nem hagytam hogy az élet gyötörjön,
Hogy a félelem rabláncra kössön,
Érintettelek mintha értékes kincs lennél,
Csodáltalak..mintha rögtön elrepülhetnél.
Daloltam neked megannyi édes hangot,
Suttogtam sok szép,de bűnös szót,
Öleltelek..nehogy elveszítselek,
Csókoltalak...hogy mindennel megbékítselek.
De dallamom mégsem volt oly édes,
Csókod sem volt gyengéd,csak vétkes,
Ölelésemet nem viszonoztad szenvedéllyel,
Suttogásod hamis..tele galád ígérettel.
Álomba se ringatlak már,ahogy régen,
Karomba se zárlak már oly hűen,
Nem érintelek és te sem érinthetsz,
Angyalod lenni megszűntem,elengedhetsz.
Nem meséllek szebb életbe hogy ne bántson,
Hogy a rablánc nehéz súlyként a mélybe ne rántson,
Nem csodállak...mégis a Földhöz ragadsz,
Nem leszek hűs szellő mitől elszáll a harag.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-10-19
|
Novella
Jánosnak az orgazdának egy rendkívül esemény megváltoztatja addigi bűnös életét.
2025-10-15
|
Merengő
Gyülekeztek a fellegek mint a B közép a focimeccs előtt. Egy villám belecsapott egy kiskutyába....
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
2025-09-27
|
Novella
Viktor az író elveszti ihletét végül némi segítséggel ugyan de újra rátalál.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...