Amir és a legyek, Gyere, gyer’!

Amir kutya nyelvlógatva
Hűsölt hideg kövön
Árnyék sincs már, tombol a nyár,
Torka száraz, hörög.

De jó lenne, ha medence
Állna vacka helyett,
Egész nap csak benn feküdne,
Míg szárazság van, meleg

Álma homoksivatagba
Viszi, hol tűz a nap,
Ég a szőre, hull a könnye,
Sehol sincs kutya-lak,

Már azt hitte, végetért e
Kínzó földi léte,
Mikor zsongó zsongicsálás
Szállott a fülébe.

Szemét nyitva felpillantott,
S lám a szemtelenek:
Feje körül táncot járnak
Duruzsoló legyek.

Amir kutya elfeledte
Teste kín-melegét,
Háborgatták szent nyugalmát,
Ebből most már elég!

Talpra ugrott, rájuk csapott
Erős jobb mancsával,
Buta legyek fuldokoltak
Amir tányérjában.

Örülhettek, van már nektek
Saját medencétek!
Igaz, aki úszni nem tud,
Vízbe esni vétek.


Gyere. gyer’!


Gyönyörüm, szaladj hozzám
Boldog farkcsóválással!
Kapd el a labdát!
Fogd! A tiéd!
Nézd! Kezemben a macid.
Kéred? Gyere érte, gyer’!
Szemed kérdi, mi van veled?
Bár tudnám, kiskutyám!
Ha próféta lennék,
Meggyógyítanálak
Hűséges kis játszótársam.
Nem jössz felém,
Csak szemed kísér.
Kivel húzigálok?
Kivel bújócskázok,
Ha….Nem, gyönyörűm!
Amír csak egy lehet,
Bár anyádól beteg
Tejet szívtál magadba,
Akkor is azt mondom:
Te nem lehetsz beteg!
Vígasztaltál bánatomban,
Lubickoltál mámoromban.
Szeretlek, kis barátom,
Örökös hű jószágom!
Kelj fel, gyere, gyer’
Lábaimhoz, kiskutyám!