Ami utánad maradt

"Ó, te aljas, áruló, ki miatt életem üressé lett,
kívánom százszor neked e fájdalmat,
mely lélekben meghalni késztet!
Létet ad majd életednek,
egyszer csak ez lesz véled,
ha már szerelmed elveszíted...

Neked szánom szívem minden gyűlöletét s haragát,
miként tiéd volt boldogságom s szerelmem és többé nem lesz soha már.
Akarom, hogy a fájdalom hasítson szívedbe, amiért eldobtál,
becsaptál, hitegetted hiú szerelmem, a lángot kezedben tartottad,
játszottál vele, s most hogy elvesztetted, megölted szívemet vele.

Akarom, hogy a vágytól elfúló hangon játszadozz másokkal,
mint azt velem is tetted, s visszatérj majd hozzám,
mondván, más nem ád neked olyan szerelmet, annyi jót,
mit tőlem kaptál, mikor még minden szép volt.

De ezek csak hamis álmok, s remények...
Hisz szívem mélyén tudom, nem érted.
Sosem érezted a mindent elsöprő erőt,
mit általad nyertem, szerelmedből.
Így tehát érzem, feleslegesek a remények,
téged vissza többé nem kaphatlak,de miért is félek?
A fájdalmat nem szokták megsiratni!
Annál inkább a sok boldog emléket..."