Nagyon, nagyon szeretlek,
Nagyon, Nagyon hiányzol,
S én bármit megtennék hogy,
Végre karjaidban pihenjek,
De már tudom ilyet nem kérhetek.
Eddig egy álomvilágban éltem,
S csak most döbentett rá az élet,
Hogy minden álldott este hazugsággal,
A fejemben tértem meghitt álmomba,
De ennyi idő kellett, hogy rájöjjek,
Te mást szeretsz, és én játékod voltam.
S már jő a hajnal, én felébredek, és te,
Nem vagy velem, de hisz sose voltál,
Én mégis reméltem, de ez csak álom volt,
S most már tudom, hogy kár volt!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-16
|
Horror
Helga karjai és lábai fokozatosan elzsibbadtak. Az eszköz azonban megtartotta és szabad hozzáférést...
2026-04-11
|
Horror
A lábait a mellkasának nyomta és bokáit a vállára vette. A lány zihált és a kis szünetet kihasználva...
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Örülök h tetszett