Álom volt

Nagyon, nagyon szeretlek,
Nagyon, Nagyon hiányzol,
S én bármit megtennék hogy,
Végre karjaidban pihenjek,
De már tudom ilyet nem kérhetek.

Eddig egy álomvilágban éltem,
S csak most döbentett rá az élet,
Hogy minden álldott este hazugsággal,
A fejemben tértem meghitt álmomba,
De ennyi idő kellett, hogy rájöjjek,

Te mást szeretsz, és én játékod voltam.
S már jő a hajnal, én felébredek, és te,
Nem vagy velem, de hisz sose voltál,
Én mégis reméltem, de ez csak álom volt,
S most már tudom, hogy kár volt!