Nagyon, nagyon szeretlek,
Nagyon, Nagyon hiányzol,
S én bármit megtennék hogy,
Végre karjaidban pihenjek,
De már tudom ilyet nem kérhetek.
Eddig egy álomvilágban éltem,
S csak most döbentett rá az élet,
Hogy minden álldott este hazugsággal,
A fejemben tértem meghitt álmomba,
De ennyi idő kellett, hogy rájöjjek,
Te mást szeretsz, és én játékod voltam.
S már jő a hajnal, én felébredek, és te,
Nem vagy velem, de hisz sose voltál,
Én mégis reméltem, de ez csak álom volt,
S most már tudom, hogy kár volt!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-12 00:00:00
|
Versek
A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-10 00:00:00
|
Versek
Azt hiszem, hogy szeretlek
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
Hozzászólások
Örülök h tetszett