Nagyon, nagyon szeretlek,
Nagyon, Nagyon hiányzol,
S én bármit megtennék hogy,
Végre karjaidban pihenjek,
De már tudom ilyet nem kérhetek.
Eddig egy álomvilágban éltem,
S csak most döbentett rá az élet,
Hogy minden álldott este hazugsággal,
A fejemben tértem meghitt álmomba,
De ennyi idő kellett, hogy rájöjjek,
Te mást szeretsz, és én játékod voltam.
S már jő a hajnal, én felébredek, és te,
Nem vagy velem, de hisz sose voltál,
Én mégis reméltem, de ez csak álom volt,
S most már tudom, hogy kár volt!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-05-31
|
Sci-fi
A bázison a szolgálat nem jelentett jelentős kihívást , és egy űrhajósnak a magányt is el...
2026-05-27
|
Merengő
Irodalmi felmérő szórakoztató regényíróknak.<br />
<br />
<br />
<br />
1. Szükséges – e szórakoztató...
2026-05-25
|
Sci-fi
– Béla, mit tapasztalt?<br />
– Éjjel mentem hazafelé a kocsmából és az út mellett láttam...
2026-05-22
|
Történetek
Olyan vadul kezdett rajtam ugrálni, hogy alig bírtam visszafogni magam, hogy ne üvöltsek a...
2026-05-07
|
Merengő
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Örülök h tetszett