Álom és Valóság

Itt vagyok...
A karjaid közt.
Együtt fekszünk az ágyban,
fejemet a szívedre hajtom.
A szíverrésedet hallom.
Dobog a szív...
Még élsz, mondok valamit néked.
Így hangzik: Szeretlek téged!
Szeretlek! A hangodat hallom.
Azt mondod, fáj nagyon.
De mi? Nem válaszolsz.
Átölellek, érzem a tested.
Először homlokom homlokodhoz rakom,
Majd pici ajkad
Lassan... Megcsókolom.
Rám nézel, azt mondom, szeretlek angyalom!
Szeretlek, de a szívverésedet már nem hallom.
Rád nézek, ez rémálom!
Már csak egy pár felakadt szemet látok.
Már nincs pulzusod, nem ver a szived,
Eltűnt a drága életed.
Én okoztam a veszted,
Halálra untattalak,
Halálra fárasztottalak.
Rád fekszem, megitatom
Könnyemmel fehér arcod,
S vérremmel mosom le rólad
Az élet szennyét.