Álmomban

Minden este leszáll az éj,
a színek megfakulnak,
ma még sem kell, hogy félj!
Álmomban suttogta ezt egy csodás lény
és kérte szívemet töltse be a fény.
A hang ismerős volt és lágy,
bennem csak erősödött a vágy,
mert fontosnak éreztem, hogy elmondjam,
őt szeretem a legjobban,
Ő számomra a múlt és a jelen,
Nem kell semmi, csak legyen velem.
Mert van egy fiú, akiért majd meghalok,
De inkább az álomvilágban maradok.
Hisz ha felébredek már is hiányzik.
Tudom, az életben az ember sokat hibázik.
Néha lehajtom fejem és csak viselem, amit kapok,
van, hogy mint hajótörött egyedül maradok.
Ezért kérlek az álom most ne érjen véget,
Suttogj fülembe hazug szerelemes igéket.
Mert egy-egy csodás álom, mely szívemben él,
mely rólunk szól és a lelkemhez ér.
két karod átölel, ajkad ajkamhoz ér,
de csak a vágy marad, mert az álom véget ér.
Így boldog vagyok, míg álmodom,
de az ébredés pokoli fájdalom.