Álarcosbál

Leszállt az éj,
Felveszem ruhám,
álarcom, indulhat a bál.
Belépek a terembe,
szemed rögtön megtalál.
Elindulsz felém,
találkozunk a parkett közepén,
kezet csókolsz, és táncba kezdünk,
körbe-körbe keringünk.
Álarcot viselünk mindketten,
de felismerem tekinteted,
csakúgy éget, el nem enged.




Egyre telnek-telnek az órák,
de csak perceknek tűnnek.
Lassan az órák éjfélt ütnek,
a teremben vége a táncnak,
az ajkak csókban összeérnek.
Az álarcok is földre hullnak,
elvégezték feladatukat.
Ringatózni kezd újra a sok pár.
és így, már látva egymás igazi arcát,
ismét játékba kezd a szánk,
a szenvedély ritmusa vezet minket
ezen a gyönyörű, holdfényes éjszakán.