Álarc

Ugye, látod, nevet a szemem
S mindenki egy boldog embert lát
De ez csak álarc csupán.

Mindenki elhiszi amit lát,
De senki sem tudja, hogy zokog a lelkem,
S legbelül valami nagyon fáj.

Eljön az este, csak a Hold lát
Lehull az álarc s nem játszom tovább.

Sír a lelkem, a szemem is zokog
De nem látja senki, Talán csak a csillagok.

Eljön a reggel, az álarc rajtam már
Nevet a szemem, s én játszom tovább.

Fent vagyok újra az élet színpadán, s az elkezdett darabot játszom tovább.

És ha egyszer mégis
álarc nélkül látsz.
Ne hidd el, az csak álom csupán.

Ne hidd el hogy sírok,
úgy emlékezz rám,
hogy mindig nevetek,

S amit most látsz,
csak egy rossz álom csupán