Agónia

Hiába Próbál eltaposni az élet
S mint bohócon röhög rajtam a sors
Lassú agóniám felett a múlás gyors
Bár csak vegetálok, még élek

Testemben forradalmárként ég a lélek
De kívül negatív semmi a magány
A jobb lét délibáb, puszta talány
Nem adom fel, még élek

Elhamvadó gyenge tűz kilobban télen
Így tűnik el mi szép és örök
Gyenge porcelán repedt és törött
Lassan múlok el, még élek

Nem jutnak át hozzám a fények
Halálos kór tépi szét elmém
Fásult unalommal nyilall belém
Vakon sóhajt szívem, még élek

Bezár a magány, benne félek
Szörnyű koporsóban szűköl a remény
Föld hullik rá, fagyott, kemény
Kiáltani akarok, még élek.