Hiába Próbál eltaposni az élet
S mint bohócon röhög rajtam a sors
Lassú agóniám felett a múlás gyors
Bár csak vegetálok, még élek
Testemben forradalmárként ég a lélek
De kívül negatív semmi a magány
A jobb lét délibáb, puszta talány
Nem adom fel, még élek
Elhamvadó gyenge tűz kilobban télen
Így tűnik el mi szép és örök
Gyenge porcelán repedt és törött
Lassan múlok el, még élek
Nem jutnak át hozzám a fények
Halálos kór tépi szét elmém
Fásult unalommal nyilall belém
Vakon sóhajt szívem, még élek
Bezár a magány, benne félek
Szörnyű koporsóban szűköl a remény
Föld hullik rá, fagyott, kemény
Kiáltani akarok, még élek.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-02-10
|
Merengő
Gini, a vörös, rövid hajú matektanárnő becsukta az osztálykönyvet, majd kinyitotta az ablakot....
2026-02-08
|
Novella
Régi betyárok ról mende mondák alapján iródot a nevek meg változtásával.
2026-01-20
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-21 00:00:00
|
Egyéb
Könycsepp hirdeti bánatom,
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Hozzászólások