Megrezzenek a falevelek,
S a távoli szél felnevet.
A fáradt, vöröslő napkorong a hegy mögé bújik,
Csak szomorú magányom izgató fájása nem múlik.
Itt ülök egy hideg, merev sziklapadon,
Tekintetem megpihen a nyugodt tavon,
És várok, várom, hátha eljön,
Megsimogat és csókol őrjítőn.
De félek, elmúlt már a pillanat,
Mikor még érezte égető vágyamat,
Mégis várok, s ábrándozom,
Csak ez enyhít fájó magányomon.
Elkalandozok: ha újra láthatnám,
Megérinthetném és csókolhatnám,
Boldog lennék, mert újra érezhetem,
Milyen, ha karjaiban éget a szerelem.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-10-27
|
Horror
A fiú egy durva rántással felhúzta az anyagot, és a nő mellei szabadon lendültek elő. Erik...
2025-10-19
|
Novella
Jánosnak az orgazdának egy rendkívül esemény megváltoztatja addigi bűnös életét.
2025-10-15
|
Merengő
Gyülekeztek a fellegek mint a B közép a focimeccs előtt. Egy villám belecsapott egy kiskutyába....
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Ezer seb, mi ezerszer kifakadt,
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-12 00:00:00
|
Versek
A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?