A vizi táncsor, A farkas éhsége

A vizi táncsor


Kerub, ki képvisel engem, te ördög-fióka.
Ellentétes szerelmed, vagy bálna, vagy fóka,
Káprázatod Medúza, nyújtja csápjait,
Ha megölelsz, meghalok – vidd el karmaid!

Delfinháton lovagol a bátor vándor,
Lelke előtt meghajol a vizi táncsor.


A farkas éhsége


Üvölt szürke farkas:
„Jéggé fagyott az erdő,
Ki az erre tekergő,
Aki enni adhat?

Hol vannak az őzek,
Szelid szemű óvatlanok,
A nyulak népe is itt hagyott,
Ki űzte el őket?”

Válaszolt a nagy sas:
„Vándoroltak messze földre,
Fény-csillogó örök zöldbe
Temiattad, farkas.

Hogyha megváltoznál,
Visszajönnek, ragyog a nap,
Jégcsapok is elolvadnak,
S örül Erdő ország.”