A vérnek szajhája lettem

Félj, rettegj a sötéttől,
Mert felemészt belülről
Szíved tépi éles karma
Lelked rágja hegyes foga

Szívedbe markol ördögi marok
Lelked láncra veri sátáni hatalom
Testednek falából kitörni nem tudsz,
Halál elől elfutni nem fogsz

Várod őt, a Nagy Kaszást
Kívánod őt, a Halált magát
Vársz egy sépadt halhatatlant,
Ki véred veszi éj lepel alatt

Megfogni nem tudod, látni nem látod,
Mégis tudod, ő talán a barátod
Barát vagy ellenség, nem tudod még
Életed csak vele lehetne szép

Eljön érted, magával visz?
Lassan már nem tudod, miben higyj
Vörös köd száll le szemed színére
Vérszínű lesz két szemed írisze

Sugárzóan gyönyörű éjjeli alak
Véredet neki önszántadból adtad
Elfogadta persze, éhes volt a lelke
Azóta őt táplálom, éjjelről éjjelre.