A szivárvány alatt

Egyedül vagyok, már nem vagy velem,
Üres a lelkem, csak a szívem remeg.
Egy hűvös, esős, nyári délután,
Összetört a szívem, összedőlt a világ.
Fogtad a szőke lány kezét, rámnéztél, s köszöntél.
Egy könnycsepp folyt végig az arcomon,
Azon kaptam magam, hogy:
Rohanok, rohanok, a végkimerülésig rohanok.
Zuhog az eső, a sminkem elázott,
Zokogok, ordítok, utálom a világot!
Beleuntam, ennyi volt, elfáradtam végleg,
Rájöttem számomra semmit sem ér az élet.
Elállt az eső, kisütött a nap,
Csak én búslakodtam a síneknél, egy szivárvány alatt.
Leülök a fűre, vizes és hideg,
Találtam egy pengét, azzal felvágom az erem.
Nézem, ahogy folyik, lassan csorog a földre,
Elkezdek szédülni, a penge kiesik a kezemből, s
Egy röpke pillanat alatt,
Belehaltam a szerelembe, ott a síneknél,
Egy szivárvány alatt.