A Szív (édesapám írta édesanyámnak)

A szív akkor is szenved, ha kacag az arcunk.

Mert az arcunkra húzhatunk álarcot, de a szív, nem tud hazudni.

Akkor is érez, ha nem is akarunk törődni vele.

Mert a gondolkodás szünetelhet.

De soha nem hallgathatjuk el érzéseinket.

Akkor is ha fáj, ha már emlékezetünkből is kirepült.

Az amiért fájnia kell.

Mert a szív még akkor is emlékezik amikor mi már mindent elfelejtünk, akkor is szeret.

Amikor nagyon messzire egy másik világba költözött.

Az kit szeretnie kell, mert nem ismeri az akadályt a távolságot.

Sőt még a halál felett is győzelmeskedik.