A Szerelem, ajándék (Te mondtad nekem...)

Rájössz majd egyszer,
- késő órán - hogy a
szerelem nem játék,
ha megkapod mit kérsz,
a legszebb ajándék.

Te mondtad nekem:
vigyázzuk, óvjuk
ezt az érzést, mert oly
jó, oly szép mint egy álom,
álombéli kísértés.

Viszontszeretve lenni,
csodás adománya
a földi sorsnak, mély
tengerből kihalászott,
igazgyöngye a jónak.

Szivárványhíd két,
lángoló szív között,
nem ismer lehetetlent,
uralkodik az ész, az
értelem fölött.

Kinyílik tőle a lelked,
páncélod leteszed,
sebezhető leszel,
mert, csak a Kedves
felé nyújtod a kezed.

Szemedben vágyak
tüzei égnek,
nem hallasz mást,
Neked szól a zene,
a dal, az ének.

Ez az ajándék törékeny,
vigyázz rá jobban,
tápláld őszinte szóval,
a fájdalom könnyei
eloltják, ellobban.

Szeretve vagy most is,
itt is, még a távolból is,
nem tehetek mást,
minden gondolat Rólad
szól, Hozzád visz.

Tudom, hogy nem lehet,
nem szabad, hogy tiltva van,
mégis arra kérlek,
őrizz meg engem ott,
a szívedben, egy kis zugban.

Az a kis zug éppen
elég lesz nekem,
mert megtart, mert
boldoggá tesz, ez a
Szerelem.