A sötét pince

Sok ember napjait nagyban élteti,
Hogy kíváncsi énjét gyakorta készteti
Alapos munkára. Reggel mikor jönnek:
„Mi történt? Hogy vagytok? Mi a baja önnek?”
Reggel megy két ember be a sulijába,
Arcukról boldogság árad a világba.
Előző nap együtt dolgoztak serényen -
De mi történt ott lent a sötét pincében?

Nem bírja ki Jancsi, odamegy, így szóla:
„Mi a hézag Andi? Megállt a vízóra?
Vagy mi az életunt, veszekedett görcsér’
Áll úgy az arcocskád, mint a boros tölcsér?”
Andi csak nevetgél, sejtelmesen kacag,
Számára ma semmi nem több, mint egy kacat.
Halkan csak ennyit szól: „A pince az éden” –
De mi történt ott lent a sötét pincében?

Nem bírja ki Évi, odamegy, így szóla:
„Mi van veled Tóni? Nincs ma bioszóra?
Vagy mi a lapított, átkozott szarér’
Virul úgy a fejed, mint a mai kenyér?”
Tóni csak tűnődik, huncut módon kacsint,
„Higgadj le Évikém, nyomjál egy nagy pacsit!
Pince az életem!” Ennyit szól kevélyen –
De mi történt ott lent a sötét pincében?

Két diák egy napon nagyon boldog vala,
S nem nyerhet teret a kíváncsiság fala.
Titkukat megőrzik, nem terjesztik szerte,
S szétpukkad a sok csúf irigy ember feje.
Szívük még mindig lent tartózkodik mélyen,
Ott, hol tegnap együtt dolgoztak serényen.
Sötét a hely, mégis jobb, mint a szép éden –
De mi történt ott lent a sötét pincében?