A Sátán

Soha ne csüggedj, ha fáj az élet,
Ezzel csak magadat tönkreteszed.
Soha ne veszítsd el a reményt,
Ez kell ahhoz, hogy boldog legyél.

Ne hagyd, hogy a Sátán hívogasson,
És csak csupa jót ajánlgasson.
Mert ő aljas, gyarló és pimasz,
Csak a lelked akarja magának.

Ne hallgass a csalogató szavára,
Mert elkábít, s elhív a halálba.
Utána már késő lesz bánkódni,
Mert többé már nem fog elengedni.

Ha szól, te fordíts neki hátat,
Ez az egy, ami igazán őt bántja.
Az életed nem semmiért kaptad,
Tán még nem tudod, de célod van!

Itt, a Földön valaki csak rád vár,
Élete csak akkor teljes, ha rádtalál.
Együtt válhattok mindketten boldoggá,
Ez az, amivel a sátán sohasem szolgál.

Egyedül őt teszed azzal boldoggá,
Hogy ha a lelked neki adod át.
Először nem biztos, hogy a célját eléri,
De legközelebb okosabb lesz ő is.

Zavard el, ne hagy lelkedbe férkőzni,
Ha nem teszed, soha nem tudod elűzni.
Örökké szenvedni és bűnhődni fogsz,
Ezt teszi a végtelenül gyarló, és gonosz.