Az éjszaka leple alatt
Egy alak sírdogál,
Térdel egy kopár fa alatt,
És társa a magány.
A könnyei sűrűn hullnak,
Melyeket a föld beszív,
Csillognak a fájdalomtól,
Mely oka egy vérző szív.
Ezt a vérző szívet pedig
Mindenki csak sebzi,
Arra hogy begyógyíthatnák,
Nem, nem gondol senki.
A könnycseppek szomorúak,
Mert nem találkoznak,
Nem foghatják egymás kezét,
S nem lehetnek vidámak.
Hisz az élet ily kegyetlen,
Társa a szomorúság,
Fájdalom marta sebek,
S emberi gyarlóság…
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-21 00:00:00
|
Versek
Egy vérző szív mely már alig dobog,
Egy...
Egy...
Beküldte: Anonymous ,
2001-09-16 00:00:00
|
Versek
Benyitottam a hálóba és a következő kép tárult elém: feleségem hanyatt fekszik, lábait szétrakja és a szomszéd Zsuzsa feleségem lábai között van négykézláb és nyalja feleségem pináját. Zsuzsa...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?
nyuszifül ·
ez nagyon megható volt...tetszett