A jegesmedve és a szarvasbogár

Fehér erdő közepébe
Ül a jegesmedve,
Úgy látom egy ici-picit
El van keseredve.

Emelgeti a bal mancsát
Jaj de milyen csúnya,
Egy hatalmas akác tüske
A talpát átszúrta.

Jó ideje ott lapul már
Bőr alatt a tüske,
Nem járt erre olyan orvos
Aki azt kivegye?

Ni csak! Jön egy szarvasbogár,
Hófehér bundában,
Keresgeti a sapkáját,
Hogy befedje mindkét szarvát.

Meglátta a jegesmedvét
Kérdi: mi a baja?
Ő pedig nagy brummogással
Szomorúan mondja.

Belement az akáctűsök
Bal mancsom bőrébe,
Üldögélek szomorúan
Várok segítségre.

Nosza, mondta szarvasbogár
Mutasd csak a mancsod,
Két szarvával jó erősen
Megnyomta a pontot.

Hopp a tűsök a nyomásra
Kiugrott a hóra,
Jegesmedvénk úgy felugrott
Mintha magasugró volna.

Ahol csücsült, ott már látszott
Egy kis sapka szétmállott.
A szorítástól a szarvasbogár
Jól kimelegedett.

A szétmállott sapkájára
Rá se hederített,
Melengette az a tudat,
Egy jegesmedvén Ő segített.