A Hold fénye

Felnéztem az égre,
És ott láttalak Téged,
Szemembe néztél mélyen,
A sötét éjben.
Nem hittem szememnek,
Azt hittem képzelgek,
De ott voltál tényleg,
S rám szegezted fényed.
Nem tudtam elnézni,
Szemeim behunyni,
Csak engedtem átadni,
Szívem álmait.
Először nem hittem,
Hogy ez velem megeshet,
De már érzem,
Ez a végzet.
Tudom, hogy fényed,
Csak szemembe tévedt,
Mely belül éget,
De egyre jobban félek,
Hogy megvakítasz végleg.
Elszállt az éj,
S a nap felkélt,
Már teljesen eltűntél,
Csak szívemben élsz.
Többet nem láttalak,
Pedig éjjelente most is várlak,
S őrjít a távlat,
Mi tőled elválaszt.
A remény még,
Bennem él,
Hogy utunk még,
Egyszer összeér,
S újra láthatom,
A sötét égbolton,
Fénylő arcod,
S szívem örökké ragyog,
Ha Te is úgy akarod.