A HIT

Én hiszek a nem múló csodákban,
Valamint hiszek a szeretet szavában.

Én hiszek a legigazibb csodálatos nőnek,
Mindig hinnünk kell, hogy legyünk erősek.

A hit, amiért úgy hívnak ember,
A hit szellemében nőttem fel.

Ha nem hinnék, énekelnék én is oly verset,
Amibe eldobnám magamtól az életet.

Jó, hogy a hitünkhöz mindig visszatérünk,
Éltető erőt a hitünkből merítünk.

Hiszem az emberek nem igazán rosszak,
Csak néha a dolgokba belekavarnak.

A borúban nem hiszek csak a jórafordulásban,
A haragban csak annyit, mint a gyors elmúlásban.

Végül az emberben hiszek a csókban,
Amikor megkapom részemet a jóban.

Higgyünk mindannyian az utolsó percig,
Az utolsó után, semmi se nem számít.