A Gyógyító

Ebben a kihalt világban
nehéz megőrizni szíved.
Egyszer még hittél csodákban,
de mára már elfeledted.
Mikor a világ rádzuhan,
és lelkedet érzed összetörni,
mikor úgy érzed, nincs remény,
kövess, s nem fogsz kételkedni.

Egyedül, a magas hegyen lakik
az ember, kit Gyógyítónak hívnak.
Ha belenézel a szemeibe,
tudod, hogy igaz, mit mondtak.
Érezni fogod, hogy erősebb vagy,
minden fájdalmad eltűnik,
mikor hallgatod, mint beszél,
minden félelmed megszűnik.

Ahogy sétálsz fel a hegyre
az emberhez, ki a Gyógyító,
lépésről lépésre erősebb leszel,
és látni fogod, hogy mind való,
mind igaz, mit meséltek Neked
őróla és csodás varázserejéről.
Kicsi ő, de mégis óriási,
a világ néz vissza a szemeiből.

Ott él ő az öreg tölgyön túl,
egy kis faházban,a patak mellett.
Egyesek szerint egy szélhámos,
egyesek szerint egy elmebeteg.
De elmondom Neked, ez nem igaz,
ne higgy maró irigység szavának.
Látod-e a beteget, s öreget menni
a hegyre föl, még ha alig másznak?

Látod a világot szemeiben,
bár kicsi, mégis óriás ő.
Mit mesélnek ők varázslatáról,
minden igaz s létező.
Látod majd te mindezt,
s érzed hogy erősebbé válsz,
amikor a Gyógyítóhoz fel
a hegy oldalában sétálsz.