Sötét és nesztelen órákban kacag a gondolat.
Bársonyos nesze hallat csendes percekben. gyilkoló hangokat.
Alkonyul az ég, elhal az emberség,
Lepkeszárnyon csillogva, röpköd a reménytelenség.
S a gondolat elpusztít képeket, arcokat.
Emberi fülekbe suttog bűnnel telt sorokat,
S vérrel mocskolja azokat.
Nincsenek bírák, kik elítéljék a hangokat,
A kísértés kardja szabdal tiszta jázminokat,
Sötétlő öltönyben ejt gyászos táncokat,
S táncol a halálba ezernyi áldozat.
Végül, kihal az emberség, sírja a föld alatt,
S szabadon gyilkol a kísértő gondolat.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-16 00:00:00
|
Egyéb
Ha elveszítettél valakit
anélkül, hogy megszerezted,
örülj annak,
hogy szerethetted...
anélkül, hogy megszerezted,
örülj annak,
hogy szerethetted...
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Hozzászólások