Sötét és nesztelen órákban kacag a gondolat.
Bársonyos nesze hallat csendes percekben. gyilkoló hangokat.
Alkonyul az ég, elhal az emberség,
Lepkeszárnyon csillogva, röpköd a reménytelenség.
S a gondolat elpusztít képeket, arcokat.
Emberi fülekbe suttog bűnnel telt sorokat,
S vérrel mocskolja azokat.
Nincsenek bírák, kik elítéljék a hangokat,
A kísértés kardja szabdal tiszta jázminokat,
Sötétlő öltönyben ejt gyászos táncokat,
S táncol a halálba ezernyi áldozat.
Végül, kihal az emberség, sírja a föld alatt,
S szabadon gyilkol a kísértő gondolat.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Be van írva lelkembe a te képed
s mindaz, mit írni kívánok terólad,
magad írtad be, én csak olvasódnak
szegődöm, ezzel is hódolva néked.
...
s mindaz, mit írni kívánok terólad,
magad írtad be, én csak olvasódnak
szegődöm, ezzel is hódolva néked.
...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Hozzászólások