A dárda

Nem vagyok valódi, nem vagyok erős.
Nevess csak, nevess! Mindez széthúz majd
Részei távolodnak velem. Tüntess el!
Karomba fognak harapni a vadak,
Megint azok a vadak.

Nyúló köd. De elnyomja egy sós vágy.
Emlékeszem születésére. Tombolás volt,
Tombolás és diadal. Akkor is a vadak közt.
Bőrök a lakktetőn, a koszos de, fehér falra
Toccsanó védtelen tüdők.

Zöld, halhatatlan emlékpárna.
Rúgom. Rúgom mindig. Ha gyűlölöm,
Rám szakad, s nem értem meg soha,
Miért engem választott. A párnába olvadó
Jég vagyok. Csak én látlak!

A fülledt, hulló zacskók, göcsörtrácsok
Mögött megláttam a dárdát! Letaszított,
Lerántott azonnal a tűhegyekbe.
Megbocsátok, ha ő sért meg. Horda!
Mocskos horda! Takarodj körüle!

Akkor feledtnek tűntél. Valaki elfelejtett?
Helyette én középen beléd süllyedtem.
Nem halottad a halálhörgést?
Te miféle horda tagja vagy?
Miféle hordáé? És miért?

Egyik karom kapaszkodik felfelé,
A másik rég leszakadt, lábaim meg
Tapodnak a törvényeken.
Irgalomért, s a szeretetért üvöltök
A szakadékból! Vissza kell térnem!

Itt csak ködbe takart tűhegyek. Varjak
Fejem felett, s várakozás izomrángásban.
Minden megrendezett. A rend nem kell!
Azt eldobom! A párna szélén haldoklom,
A szakadék szélén kapaszkodom.

Fények a varjak, a csontmező alattam tágul.
Villódzó mosolyok, tetszhalott tekintetek.
Nem kell egy sem! Gyilkolni akarok, hogy
Megérdemeljelek. Ismerem a titok őrét,
Mindig becsapott. Nélküle törlek meg!

A sarokba fúrom horgonyom, a sarokba lövöm,
S rozsdába forgácsolódott nyakamat kínban
Feléd fordítom. Nagyon fáj! De szakadjon
Le a fejem, őrüljek meg! Ez kell,
Ez a tiszta pillanat. A te magányod.

A koszos, de fehér falba dőlt dárda vagy.
Kilépsz a viadal mezejéről. Kilépsz, te,
Akiért öklöztük egymást! Egyedül vagyok.
A tündöklő őrültek elsüllyedtek a mocsárban.
Felmászom végre, felkapaszkodom a peremre.


Az erdő, a sötét erdő. Felém törsz dárda,
Hasamat keresztüldöföd. Véresen tovább!
Megint süllyedek. Már - már vicces a rend.
Csak az erdő, csak a szakadék mögöttem,
S a varjak. A radvas sziklafalat látom!

(2007. január 26.)