Gyermekként, órákon át néztem ki szobám ablakán,
Kérdezvén magamtól: Vajon az álmokban van határ?
Tekintetemet vezérelte a csöndes szél szava,
Figyelmemet lekötötte a nagyságos cseresznyefa.
Égig érő magassága átszelte a fellegeket,
Rozsdás aranykoronája földre hozta le az eget.
Ágai magaslottak, felkészült az élet báljára,
Zöld levelei öltöztették estélyi ruhájába.
Tavasz lett, a fa megtermett: egyre több cseresznyét ádott,
Kisgyermeki szívemben is sorra születtek az álmok.
Ahány gyümölcs, annyi álom termett szép cseresznyefámon,
S én sem töprengtem már a komoly, felnőttes valóságon.
Jött a nyár, a gyümölcs megért, sok álommal volt megtelve,
Felnőttem, s nem volt már gyerek, ki mindet leszüretelje.
Csodás, vörös ékkövek potyogtak le a koronáról,
S ahány gyümölcs, annyi álom hullt le a cseresznyefáról.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-16 00:00:00
|
Egyéb
Ha elveszítettél valakit
anélkül, hogy megszerezted,
örülj annak,
hogy szerethetted...
anélkül, hogy megszerezted,
örülj annak,
hogy szerethetted...
Hozzászólások