A buszozás örömei

Homályos busz jelenik meg
A távoli messzeségben,
Ideges vagy, mert már fél órát késett.
Talán Volán, talán Nexus,
Neked már úgy is mindegy.
Jézus Krisztus!
Sok az ember,
Te persze nem férsz fel!
Eltelik megint fél óra,
Busz nem jön, hát fel a lóra!
De mivel lovad nincs,
Hát vársz tovább.
Elvesztegetett időd nagy kincs.
A busz berobog, zuhanyt vetve,
Az ott állók nagy mérgére.
Az ajtó nyílik, lépünk be,
A sofőr int, hogy bérlet fel!
Keresgéled, kapirgálod,
A bérletedet persze nem találod.
Mindenki ideges - Na mi lesz már?!
Kezed remeg, gyerünk hát!
A sofőr unja, fel se néz,
Csak beenged és kész.
Két perc múlva a bérleted,
Megtalálod a zsebedben.
- Menjenek egy kicsit hátra!
- Hú, de tennélek lapátra!
Bérleted a földön, lehajolsz,
Táskád egy nő hasában landol.
- A fenébe, csak ezt bírjam ki!
Dünnyögöd, de nem hall senki.
Megáll a busz Harasztinál,
Lépnél le, de vacillálsz.
- Nem férek ki! - kiáltod.
Az emberek lelépnek,
S te kitalálod:
Na, ezzel se megyek többet..
Másnap megint ugyanott,
Nem lehet választásod.
Vagy felszállsz, vagy nem.
Vagy beérsz, vagy nem.
De ez engem már nem érdekel,
Íme, itt a véleményem.
Ez a biztonság, a luxus és a
Kényelem.. Volánbusz.