A búcsú

Ó hogy fáj nekem az élet,
Annyira messze van mindenki.
Bárcsak jobban szeretnének,
Nem érthet meg engem senki.
Soha többet nem kívántam,
Csak hogy szeressenek a szüleim,
De mindig csak egy dolgot láttam,
Hogy testvérem kapja meg vágyaim.
A szerelemben mindig pórul jártam,
Aki kellett, nem kaptam meg soha,
És akire fél évet vártam,
El kell, hogy felejtsem végre mostan.
Egyszer megtaláltok egy levelet,
Benne szomorú búcsú.
Elköszönök attól, kiket szeretek,
Sajnos ez nem lesz túl hosszú.
Nem bírom már ezt a keresztet,
Szabadulni vágyom.
Felesleges már ha kerestek,
Ereimet felvágom.
Annyi fájdalom van bennem,
Nincsen kivel megosztanom,
Tűk szurkálják most a lelkem,
Nem bírom, csak halni vágyom.