Zöld szemek

A lánynak feltűnően zöld szeme volt. Félig rajta feküdtem, könyökölve az ágyon, így levéve róla súlyom nagy részét. Vörös haja egyik fürtjével rajzoltam végig arca összes vonalát, nyaka hajlatától a szája bíbor húsáig. Megcsiklandhattam, mert elmosolyodott. Lehemperített magáról, majd oldalára fordult, és a feje alá gyűrte a nagypárnát.
- Hogy kerülsz te ide? – kérdezte - szemöldökét összehúzva, homlokára egy-két szigorú ráncocskát tett, de a szája széli huncut gödröcskék elárulták a kérdés valódi komolyságát.
- Te hívtál! Nem emlékszel?
- Nem én! Én biztos nem hívtalak. Segíts, mert nem emlékszem! – próbált még
komolyabban nézni, de amennyivel a vidám gödröcskék jelzése halványult, a hangja pont annyit vesztett határozottságából.
- Rendben! De, hisz tudnod kell, illatod küldött nekem meghívót.
- És te elfogadtad? Te kis buta. Hisz az nem volt komoly! Sokat küldök belőle, szétszórom, amerre csak járok.
- Látod, én elfogattam, bíztam benned előre.
- És kezemet megérinteni ki engedte? Odajöttél hozzám, olyan közel, hogy csak a pohár fért el köztünk, de én nem adtam engedélyt! –

Felkönyökölt, hogy feldúltságot színeljen.
- Kezed intett kezemnek, de csak kéznyelven. Tudod nehéz az ilyet észrevenni, pláne abban a félhomályban. – mondom, és közben felfelé nézek, arcomon egy kis hamiskás mosollyal.
- Aha! És vállam is, nyakam is szólt hozzád, ujjaid bizsergető érintését követelve?
- Így volt, ahogy mondod. Vállad felém mozdult, fejed picit elfordítottad és nyakad hajlása csókért könyörgött. Hajad akartam arrébb igazítani, mielőtt csókommal érkezem.
- Micsoda arcátlanság! - ült fel. A takarót a melleire húzta és durcás arccal nézett maga elé - Egy perce láttál meg és meg akartad csókolni a nyakamat?
- Nem tehettem róla, úgy tűnt sürgős szükség van rá! Tudod, ilyenkor nem gondolkodik az ember, csak az fő, hogy segítsen!
- Akkor már értem a többit is. Derekam biztos szinte sírt, hogy átöleld és lábaim már kérdés nélkül húztak téged táncolni, arra a lassú számra. Ugye így volt? – haját hátrasimította, és szemöldöke ívét felemelve kérdőn nézett rám.
- Ha így tudod, akkor min csodálkozol? – kérdeztem teljesen komolynak tűnő hangon.
- Igen is csodálkozom! – felemelte hangját és két kézzel a takaróra csapott. - A számon csodálkozom. Arra tisztán emlékszem, hogy kezem, persze kéznyelven, kihúzott téged az erkélyre. Arra is, hogy vállam, nyakam, arcom is érintésedért kiáltott, de ajkaim nem mondtak semmit. Még is arra eszméltem, hogy már ki tudja mennyi ideje csókoljuk egymást.
- Látod - látod! Én már akkor tudtam, hogy súlyos az eset. Arcodat simítva, ajkad érintésével egy forró leheletben érkezett kezemre az üzenet. Csókot kért a feladó, ez biztos, nem tévedhetek. De szád érintése, nyelved üdvözlése engem igazolt! Nem gondolod?
- De, gondolom! - és mímelt megbánással lehajtotta fejét. - Na jó! De akkor erre válaszolj! - Szórt zöld szikrákat ismét a szeme. - Vajon melyik porcikám suttogta neked, hogy hagyjuk ott a partyt?

Talán valamelyik hajtincsem mutogatott a kijárat felé? Na erre felelj!
- Bevallom, ilyen nem volt. Ezt az én kezem, lábam és mindenem tette. Apró engedélyt kért csak tőled pillantásom, amivel a kocsik felé néztem. De válaszod nem érthettem félre, mert szemed becsuktad és szádat újra csókra nyitottad. Rám bíztad magad, éreztem
- Érezted, érezted! Tudod mit érezhettél? Szégyenemet, amikor levetted itt a ruháimat! Erre sem bíztatott senki! Jól gondolom?
- De bizony! Tested forró volt, de egyben reszketett is. Csak is a selyemruhád hűse borzongathatott, amely lázasan meleg bőrödhöz érve okozta a kellemetlenséget. Ezen kellett segítenem! De szégyeneden is hamar egyenlítettél, mert segítségeddel rajtam sem maradt semmi. Én így emlékszem!
- Naná! Majd hagyom, hogy gyönyörködj meztelen testemet nézve, te, pedig ruhában maradj? Mit gondolsz? De, rendben! Idáig mindent elfogadok. De ami ezek után következett, arra nem lehet mentséged! Vagy? Mit tudsz mondani?
- Ne haragudj! Tényleg elvesztettem a fejem. Nem is emlékszem, hogy miért tettem. Segíthetnél emlékezni, hogy mi is történt! Úgy emlékszem, valahol itt kezdődött - és melleiről lassan lehúztam a takarót.
- Erre a részre gondolsz? – kezeivel simogatni kezdte magát. Tenyerével alulról felfele
nyomta, majd egymáshoz dörzsölte a halmokat. Ujja hegyével, a bimbókkal játszott egy kicsit.

Közben végig magát nézte, szaporábban kezdte venni a levegőt és csak akkor nézett már rám, amikor a csúcsocskák már megkeményedtek. Nem bírtam tovább, ráhajoltam, mert nyelvemmel kellett éreznem, a lágyat, a keményet, a simát és a bimbóudvar ráncos redőit. Ahogy ráfeküdtem, szerszámom akaratlanul is megtalálta a megfelelő test párját. Makkom végighúzódott a még, már síkos ajkak közt és éreztem, ahogy átbukik a csiklóborsón.
- Állj, állj! - mondta, kissé elcsukló hangon. – így nem fogsz emlékezni! Ne siess! Másrészt szeretnék tudni valamit! Első szeretkezésünk még elment névtelenül, de a második előtt kérlek, mondd meg, hogy hívnak. Jaj ne! Pont most? Meseszerű volt eddig minden, ami velünk történt. Még most is alig hiszem el, de nem szóltunk egymáshoz semmit, csak az első aktus után. Akkor se hagyom magam!
- Királyfi! Én vagyok a Néma Királyfi, akit te oldoztál fel a gonosz varázslat alól - közben visszafeküdtem mellé, és jobb kezemmel finoman simogattam testét.
- Kérlek! Most tényleg mond meg… - de nem tudta rendesen befejezni, mert ujjammal szája vörös gerezdjeihez érintettem, kicsit meg - meg csippentve.

Csodaszép volt. Haja úgy rendeződött feje körül a párnán, hogy egyenlően jutott minden irányba, vörös glóriát vonva köré. Vörös haj, piros húsú szájak, rózsás mellbimbók. Őrület!
- Nincs szükségünk szavakra! – szóltam hozzá suttogva. - Eddig sem kellettek! Én sem tudom, hogy hívnak, de ez nem is fontos. Látod, a tested most is szólal, szebben, mint a kimondott szavak! Ujjamat beillesztettem alulra a kapuszárnyak közé és lassan felfele áthúztam a kemény csiklóbogyón. Erős sóhaj és lecsukódó pillák válaszoltak egyetértően. Ilyen egyértelmű válasz esetén nem hagyhatom abba! Hogy sikamlósabbá tegyem a területet, középső ujjamat bevezettem a vaginába. Most, egy még erősebb lélegzet susogta a kérést a folytatásra. Mozgattam ki-be az ujjamat, amíg éreztem, hogy fokozható a mámor, majd kihúzva ismét a külső részt izgattam. Teste megint üzent, oldalra fordult, kezemet beigazította magának, majd combjait összeszorítva mozogni kezdett. Maszturbált az ujjamon. Közben magához húzott, arcát a mellkasomnak szorítva vitte magát a csúcsra. Erős szorítás és édes nyögések jelezték hogy kielégült. Furcsa és érdekes is volt nézni, ahogy átveszi az uralmat a női testen a kéj, úgy, hogy részese is vagyok az eseményeknek, és nem is. Felemelte fejét, és rám nézett hálás, boldog mosollyal. Majd magára húzott. Bevezettem farkam, a forró lágy ölelő járatba. Annyira jó érzés ez, hogy nem is kezdtem el mozogni egyből.

Tövig nyomva benntartottam.
- Figyelj! – szólalt meg ekkor. – Szeretném majd látni, ahogy elmész! - Ha érzed, hogy közeledik a vége, majd dörzsöld ide, - két ujjával szétnyitotta a szemérem párnákat, mutatva, csiklóján a helyet - és itt fejezd be!
- Rendben! – de ekkor már mozognom kellett. Egész kihúztam a bejáratig, a szárnyacskák bíztatóan megsimogatták a makkom végét, majd tövig vissza. Kicsit önző módon, már csak a magam örömére figyeltem a ritmusban, hiszen én voltam egy kielégüléssel lemaradva. Ennek ellenére, a lány már is közeledett a csúcsponthoz, úgy látszik a maszturbálás besegített. Újból végignézhettem a mámoros pillanatokat, a megfeszülő izmok, a ziháló lélegzet és az arcára íródó öröm kavalkádját. Ez a látvány nem segítettek elnyújtanom az élményt, éreztem, hogy közeledik az én pillanatom is. Kihúztam, erre felhúzta a lábait és két ujjával, megint szétnyitotta a dombocskákat. A kérésnek megfelelő helyre illesztettem szerszámom végét. Különleges érzés, a dörgölődő kemény csikló. Kicsit lehiggadtam a váltástól, és így újult erővel tudtam folytatni, pedig a látvány extrán izgató volt. Kezemmel rányomtam makkomat, és térdelve az egész csípőmmel mozogtam. Annyira csúszós volt itt kívül is, hogy alig tudtam célon maradni. Honnan jutott eszembe nem tudom, de megálltam és dorongommal paskolni kezdtem a csiklóudvart. Ez is tetszett neki, sőt, a reakciókból ítélve kitaláltam a kívánságát. A lány dobálni kezdte a fejét jobbra-balra, szabad kezével hol az ágyneműt, hol melleit markolta. A néhány hajhullám, az izzadságtól nedves homlokára tapadt. Igazi extázist láthattam.

Most már én sem bírtam tovább. Valahogy megérezhette, mert kissé felemelkedett, hogy láthassa az örömért csatázó altesteinket. Pont jókor. Az ütközet éppen eldőlt. Az első lövésem a melle közéig spriccelt, a második a hasára, a többi bugyogással már csak a dombocskák által határolt vágatot töltöttem meg. Amíg maganyagom elő - elő tört még, addig kenegettem a nyitott szeméremajkakra és a csikló tájékaira. Ez nem volt igazán tudatos, de éreztem, hogy ez a látvány fokozza az élvezetemet. Miután az utolsó csepp is megérkezett, kidőltem. Csak reggel ébredtem. Ő nem volt sehol. Egy törülközőt láttam a szék karfán, biztos zuhanyozott. Az ágynemű gyűrődése arra utalt, hogy itt aludt. De már csak egy levélke maradt utána, a párnáján.:
„Testem és a lelkem összeveszett rajtad. Mennem kell, vagy maradnom? Döntést kellett hoznom. Nézlek, ahogy alszol, érzem az illatodat, tudom, hogy maradnom kellene, de még is megyek. Nem tudom, hogy hívnak, nem is kell tudnom, elfordítom majd a fejem, ha a névtábládhoz érek. Csak rád és az útra emlékezem majd, hogy visszataláljak. Melletted állva ígéretet suttogtam. Megígértem, hogy visszajövök, amint szólítani kezdelek magamban. Egyszer eljövök még hozzád, biztos eljövök, de csak akkor, ha igazán érzem, hogy te vagy, akire vágyom. „A Csodatévő Hercegkisasszony.”