Váratlan utazás

Egyszer azt hallottam valahol, hogy olyan életet élsz, amilyet megérdemelsz s nem olyat, mint amire vágysz. Persze az ehhez hasonló bölcs mondások még annyit sem érnek, mint a papír, amire nyomtatták őket. Én 15 évesen jöttem rá, hogy azok a dolgok, amiben hittem, eltörpülnek azok mellett, amelyekről nem tudtam semmit. Fura, ezt így a 21. század elején leírni, de nagyon sokáig egyáltalán nem érdekelt a szex. Amikor először megjött, akkor anyám elmondta a szokásos tudnivalókat és nagyjából annyiba is maradt. A lányok persze a suliban sokat dumáltak, de én valahogy kívül rekedtem ezeken a dolgokon. Velük összehasonlítva még masztizni is nagyon keveset masztiztam. Jó érzés volt, amikor magamhoz nyúlhattam végre anyám `háztartásbeli` így aztán ritkán voltam igazán egyedül de nem hiányzott különösebben. A fiukkal is fura volt a viszonyom: egyik `barátnőm` véleménye szerint a strandon úgy nézzek ki, mintha egy fogpiszkálóra cipőfűzőt tekertek volna. Ráadásul és voltam a suli legjobb tanulója, így aztán minden felnőtt, tanár büszke volt az eredményeimre, de a fiuk jó messziről elkerültek. Túl okos, túl vékony, túl beképzelt és túl hideg voltam számukra. Legalábbis ezt mondták. Ráadásul genetikám tervezője úgy döntött, hogy ha már felemeli az intelligencia szintemet, akkor valamit el is vesz, és már az első bulin kiderült, hogy szinte semmi ritmusérzékem nincs, a táncszámomra nem is volt egyéb, mint valami különleges tornamutatvány, amit meg tudok tanulni, csak épp élvezni nem élvezem.

Nyáron történt. Lekéstem a csatlakozást és egy személyvonattal döcögtem hazafelé. Meleg, párás éjszaka volt és alig utaztunk egy páran a vagonba. Egyszer csak megálltunk a nagy magyar puszta közepén és még felszállt pár utas. Nyílt az ajtó és hozzám is belépet (?), betántorgott egy nő. Magas, 40 év körüli lehetett, olyan ruhában, amelyet legfeljebb egy zártkörű bulin szokás felvenni. Köszönés nélkül lehuppant mellém (az egész fülke üres volt, de ez nem érdekelte). A szüleim, ha nem is antialkoholisták, de nem nagyon ritkán isznak, így aztán amikor megcsapott az `illata` majd leszédültem az ülésről. Normális esetben azonnal otthagytam volna, de valahol a vasúti kocsi elején egy igen vidám férfitársaság mulatott és nem akartam velük találkozni. Alexa legalábbis ez név volt kirakva a nyakláncán rögtön elaludt és, ahogy a vonat rázkódott nekem dűlt. Furcsa érzés volt. Mindig utáltam, ha túl közel jönnek idegenek hozzám, vagy ha megérintenek, volt, hogy attól is libabőrös lettem, ha az egyik osztálytársam váratlanul hozzámért. Most meg semmi. Különleges volt érezni a bőrét a bőrömön, a haját, ahogy a vállamat csiklandozza. Olyan puhának és melegnek tűnt mindene. Szinte önkétlenül nyúltam a combjához, hogy megérintsem, ahogy simogattam éreztem, hogy a jól ismert melegség elindul valahonnan lentről és halad egyre feljebb. Jobb volt őt simogatni, mint magamat. Ott kiabált valami az agyamba, hogy hagyjam abba, nem szabad, de nem bírtam, először fordult elő, hogy nem tudtam parancsolni a testemnek. Hirtelen felpattant a szemhéja:
- Szia, kislány.
- Jó estét mondtam remegő hangon, miközben azon gondolkodtam, hogy sikerült ezen elég gyorsan elkapnom a kezem vagy sem.
- Ne butáskodj, tegeződjünk, én Alexa vagyok. Téged hogy hívnak?
- Kinga.
- Nagyon szép neved van. Már csak a pertut kell, megigyuk mondta és előkotort egy sötétbarna folyadékkal teli üveget a táskájából.
- Köszönöm, de én nem iszom alkoholt.
- Csak egy kortyot, ez finom, csoki likőr.
Valóban finom volt, az első korty még kaparta a torkomat, köhögtem is egy sort, de aztán valahogy elkezdett ízleni. Közben Alexa folyamatosan beszélt, elmondta, hogy egyedül él, gyerekei nincsenek, egy ideig egy masszázsszalonba dolgozat, külön tanfolyamot is végzett, de mostanában az ázsiai nők már mindenkit kiszorítanak a szakmából. A férje meghalt, de szerencsére hagyott rá valami pénzt, így nem kell nélkülöznie.
- És te? kérdezte. - Hogy állsz a fiukkal.
- Sehogy tört ki belőlem az őszinte válasz.
- Ne viccelj. Egy ilyen széplány, mint te. Bizti sok pasival kezdtél már ki.
- Nem is vagyok szép. Túl kicsi mindenem, mintha nem is lány lennék.
- Vannak, akik pont az ilyen lányokat szeretik mondta és átkarolt. Egyszerre volt izgató és nyugtató hozzá bújni. Valahogy biztonságban éreztem magam, először életembe nem gondoltam a következő percre. Nem érdekelt mi fog történni, mit mondok.
- Nekem például nagyon tetszel folytatta, és olyan közel hajolt és éreztem ajkaimon a leheletét én tetszem neked?
- Igen suttogtam.
- Ha akarod, továbbsimogathatsz...
- Észrevetted?
- Persze, nagyon fincsi volt.
Újra rátettem a kezem, de most már nem álltam meg a combjánál, egyre feljebb haladtam a testén, mígnem elértem a melleihez.
- Kérlek... - mondta. A vékony szöveten keresztül éreztem, ahogy megduzzadnak a mellbimbói.
Megemelt a combjára ültetett. Benyúlt a hajam alá, és megfogta a tarkómat. Egészen magához szorított. Összesimultunk és ő megcsókolt, ha volt addig bennem egy kis félsz, ahogy nyelveink összeértek teljesen elmúlt. Átkaroltam és hagytam, hogy teljesen birtokba vegye a számat és testemet. Ő benyúlt a trikóm alá és kikapcsolta a melltartómat nem mintha szükségem lett volna ilyen ruharabra, de anyám ragaszkodott, hogy hordjam majd addig ügyeskedett, míg rövidnadrágomat és kigombolta. Lassan finoman végigcsókolta az arcomat, nyakamat, és szó nélkül emeltem a kezem, hogy lehúzhassa a trikómat. Félmeztelenül ültem egy idegen, talán anyámnál is idősebb nő ölébe egy személyvonaton, majd Alexa olyat mondott, hogy mellette az összes, dicséret, oklevél, jutalom, amit kaptam semmivé foszlott.
- Hazudtál nekem búgta nagyon csini melleid vannak. Olyan formásak és kemények. Megőrülök értük. - Ujjaival körözni kezdett a cicim tetején. A bimbóim még mindig duzzadtan meredeztek, és csillogtak. Rátapasztotta a száját az egyikre, és szopogatni, nyalogatni kezdte. Borsózni kezdtek a csigolyáim. Ütemesen mozogni kezdtem a combján és olyan hangosan nyögtem, hogy szinte megijedtem, nem is gondoltam volna, hogy ilyen hangokat is ki tudok adni.

Hirtelen a vonat nagyot fékezett majd megállt, én meg majdnem lepottyantam a földre. Egy nagyobb állomáshoz értünk. Hajnalodott. Láttam a peronon várakozó embereket, a kalauzt, a koszfoltokat az ablakon. Megérkeztem. Lassan magamhoz tértem. Felkaptam a trikómat és szembefordultam Alexával, aki érdeklődve bámult.
- Így nem szállhatsz le!
- Miért néztem végig magamon. Hiába készült vastag farmerből a rövidnadrágom, élvezeteim nedvei nem csak a bugyimat tették lucskossá, hanem egy formás foltot hagytak a nadrágomon is. Mintha bepisiltem volna.
- Most... mi lesz? - kérdeztem ijedten.
- A szüleid várnak?
- Nem, úgy volt, hogy csak vasárnap érkezem.
- Ha akarod, eljöhetsz hozzám. A következőnél én is leszállok.
- Megengeded? kérdeztem örömmel.
- Persze mosolyodott el.

Szerettem volna a nyakába ugrani, de a folyosó megtelt a felszálló utasokkal. Hozzánk is beült két öregasszony, így az út hátralevő részében nem beszélgetünk. Megpróbáltam kicsit elemezni helyzetemet, de nem sikerült. Csak a testére tudtam gondolni, arra, hogy akár két napig is maradhatok nála. Két nap. Mennyi minden történhet köztünk két nap alatt...