Vakáció Rómában

Rohaggyál meg! Csaptam le a telefont mérgesen. Anyám éppen az utolsó szóra lépett be a szobámba.
– Mi történt kisfiam? – kérdezte elképedve
Sóhajtottam egy hatalmasat majd egyszuszra kinyögtem.
– Linda nem tud velem jönni Rómába anyu, és egyfüst alatt bejelentette, hogy szakít velem – morogtam.
Linda a barátnőm volt, tavaly szeptemberben ismertük meg egymást az egyetemen. Most kezdett komolyra fordulni a kapcsolatunk. (Legalábbis én azt hittem. )
– És most mit fogsz csinálni? – kérdezte anyám aggódva.
Nem tudom. A szállások ki vannak fizetve és három nap múlva indulni kell. Halvány lila gőzöm sincs kit vigyek magammal.
Anyám arcán hírtelen földöntúli mosoly jelent meg.
???
– Miért nem viszed magaddal Petrát? – nézett rám kérdően.
Petráááát? A döbbenettől percekig megszólalni sem bírtam.
Petra a szomszédék lánya tőlem három évvel volt fiatalabb.
– Anya! Hogy vigyek magammal egy tizenhatéves fruskát ráadásul miből gondolod, hogy a szülei elengedik velem?
– Majd beszélek apáddal, és este átmegyünk megtárgyalni Kovácsékkal.
Kovácsék nem csak a szomszédaink voltak, hanem a barátaink is. Amikor ideköltöztek Petrával volt terhes Eszter. Valamilyen oknál fogva megmagyarázatlan vonzalom alakult ki köztük és a szüleim között. Ami később mély barátsággá alakult. Béla mesterszakács volt és a Vendéglátóipari Főiskolán tanított, illetve főzőműsort vezetett egy ismert TV kereskedelmi csatornán. Eszternek egy menő butikja volt a belvárosban. Apám régész-történészként egyetemen tanít történelmet amikor régészeti kutatásai ezt megengedik. Anyám művészettörténész, és tanít egy igen előkelő budapesti gimnáziumban. Amikor Petra megszületett, és Eszter egy héttel később hazahozta a kórházból, csodálkozva néztem a kis bőgőmasinát. Részese voltam a pillanatnak amikor Petra elkezdett járni, amikor kimondta az első szavakat. Gyerekként sülve-főve együtt voltunk. Zuglóban laktunk családi házban. A kertünkben volt hintaágy, bográcsozó, és medence. Rendszeres volt, hogy átjöttek. Béla bográcsban mutatta meg, hogy csodákra képes, hatalmasakat ettünk, és egy ilyen piknik után napokig szinte enni sem bírtunk úgy jól laktunk. A felnőttek szörföztek, beszélgettek időnként csobbantak egyet-egyet. Petrával szaladgáltunk a füves kertben, vagy a medencében vihancoltunk. Gyerekkorunkban meztelenek voltunk a kertben szüleink csak akkor adtak ránk alsónadrágot, ha erre szükség volt.
Ez akkor változott meg amikor Petra nyolcéves lett akkor már bikinit viselt én már régebben már alsónadrágban voltam. Iskolába kézenfogva mentünk mindaddig míg be nem fejeztem az általánost, és gimnáziumba kerültem. Petra közben felnőtt és gyönyörű ifjú hölgyé serdült. Most végezte a gimnázium második osztályát, tavasszal töltötte be a tizenhatodik évét. Sportos rövid szőkésbarna haja kiemelte szépséges pofiját. Tengerkék szemei, amivel úgy de úgy beléd látott. Fitos orra, ami tovább szépítette bájos arcát. Alakja vékony homokóra alakú volt rejtélyesen izgató almányi cicikkel amitől-gondolom-sok pasi csorgatta a nyálát. Most itt ülök az ágyon idegesen reménykedve, hogy anyámék sikerrel járnak. Hirtelen nyílt a szobám ajtaja és Petra libegett be rajta.
– Na mizu? – Az őseink összedugták a fejüket sutyorognak valami nagy titkon. Kénytelen voltam átjönni. Te tudsz valamit? nézett rám gyanakodva.
– Nem! Én? Nem! Semmit! – mondtam nem túl meggyőzően.
Rám nézett azzal a szúrós szemeivel és tudta, hogy nem mondtam igazat.
– És te hogy töltöd a nyarat? Mész valahová? – Próbáltam terelni, de halvány mosoly jelent meg az arcán.
– Nem versz át! Mi folyik itt? – vallatott egyre biztatóbban.
Hirtelen nyílt az ajtó és anyám robbant be lelkendezve.
– Kisfiam! Béláék elengedték Petrát vel... – nem tudta befejezni mert rádöbbent, hogy Petra itt van a szobámban.
– Mi van? Hova? Kivel? – Záporoztak Petra kérdései.
Anyut még láttam boldog mosollyal az arcán ahogy kiment a szobámból óvatosan becsukva maga után az ajtót.
Tudod, hogy Linda most hagyott el kezdtem dadogva. Széles vigyor jelent meg az arcán.
– Mindig mondtam, hogy ez a liba nem hozzád való. És mi a lényeg?
– Hááát a lényeg az, hogy terveztünk egy kéthetes nyaralást Olaszországba Firenze, Pisa, Róma meg ilyesmi hebegtem. És arra gondoltunk anyuval, hogy eljöhetnél velem Rómába – mondtam egy lélegzetvételre.
Petra kikerekedett szemmel nézett rám levegő után kapkodva. Majd váratlanul rám ugrott derekamat átölelve lábaival. Kislány kora óta ezt művelte, ha sokáig nem láttuk egymást vagy ha nagyon megörült valaminek.
– És mikor indulunk? Mivel megyünk? Hol alszunk majd? Mit csomagoljak? – záporoztak a kérdései.
– Ha lemászol rólam mindenre felelek – nyögtem.
– Ó, hát persze! – mosolygott.
– Szóval most szombat hajnalban indulunk az apám kölcsön adta az Opel Astráját és szállodában fogunk aludni. – válaszoltam egyszuszra.
– És mi a pontos útvonal? – kíváncsiskodott.
– Először Firenzében szállunk meg két napra majd tovább megyünk Pisa-ba Csodák Tere, tengerpart innen Rómába megyünk és onnan hazafelé Velencében szállunk meg.
– Azta! Ez igen! Nagyon odatetted magad! – mondta kajánul vigyorogva.
– Jól van! Eleget cikiztél kishölgy! Indíts haza törd a fejed mit hozol a ruhatáradból mert holnapután már szombat van, ha nem tudnád! – dorgáltam udvariasan.
Odaugrott hozzám adott egy cuppanós puszit, és elviharzott.
A másnap lázas csomagolással telt el, estére kész lettem a bőröndöt beraktam a kocsiba, hogy holnap hajnalban ne kelljen ezzel foglalkoznunk. Átmentem Petrához, hogy az ő bőröndjét is el tudjam pakolni. Elkészült ő is, de a teljes kétségbe esés határán volt. Megvigasztaltam, ha valamit elfelejtett azt majd Rómában meg tudja venni. Kicsit megnyugodott majd segített átcipelni a holmijait, és azokat is beraktuk a kocsiba. Kaptam ismét egy nagy puszit, elment lefeküdni, hogy holnap frissen tudjon ébredni.
Kora hajnalban Petra már ott toporgott a nappaliban a szüleivel. Elköszöntünk az ősöktöl. Béla még utoljára engem is megölelt és a fülembe súgta – Nagyon vigyázz erre a lányra olyan kis szeleburdi! – Csak bólintani tudtam. Eszter és anyám szemében mintha néhány könnycsepp csillogott volna. Még egy gyors búcsúpuszi, és elindultunk.
Legközelebb a szlovén határnál a benzinkútnál álltunk meg. Gyorsan megtankoltam megvettem a matricát és ittunk egy kávét majd elindultunk. Petra álmosan nézegette a tájat.
– Trojanban megállunk egy kapucsínóra, és meghívlak egy fánkra – törtem meg a csendet.
– Fánkra? – kérdezte ásítozva.
– Igen fánkra! Különleges lesz! – mosolyogtam sejtelmesen.
Hamarosan megérkeztünk. A pincértől kértem két fánkot és két kapucsínót. Amikor kihozták a fánkot Petra szeme elkerekedett.
– De hát ez óriási! – állapította meg.
– Igen az! És nagyon finom, és ráadásul nem olajban sütik! – világosítottam fel.
– De ne aggódj a maradékot becsomagolják – vígasztaltam.
Az olasz határon csak lassítanunk kellett egy kicsit és simán átjutottunk.
– Megállunk az első Autogrillnél iszunk egy igazi hamisítatlan olasz ristrettót – dünnyögtem.
– Az mi? – kiváncsiskodott Petra
– Nagyon erős fekete, erősebb az expresszónál is. Olyan erős, ha megiszod leesik a bugyid tőle – mondtam viccesen.
Petra felnevetett.
– Szeretnéd mi? – mosolygott.
Nem válaszoltam. Utunk utolsó felében sokat beszélgettünk, nevettünk. Majd váratlanul feltettem egy kérdést neki.
– Petrus hogy lehet hogy neked nem volt még pasid? Hiszen gyönyörű vagy, okos vagy. Nem hiszem, hogy nem jutna minden ujjadra tíz pasi.
Petra arca rögtön elkomorodott, nem válaszolt csak nézett mereven előre. Ekkor még nem gondoltam mibe tenyereltem udvariatlan kíváncsiskodásommal. Késő este lett mire Firenzébe érkeztünk. A szállodába gyorsan becsekkoltunk felvittem a szobánkba a bőröndjeinket. Petra ismét a vidám és kedves volt. Fáradtak voltunk mindketten a hosszú úttól ezért úgy döntöttünk a városnézést holnapra hagyjuk. Elmentem zuhanyozni majd utánam Petra is elvonult, én pizsamában végigfeküdtem az ágyon és a távirányítóval próbáltam valami normális csatornát találni. Hallottam, hogy a zuhanyt elzárta, és később megjelent az ágyamnál. Rápillantottam, és elállt a lélegzetem. Petra egy pizsama rövidnadrágban volt felsőteste egy törölközővel körbecsavarva. Ahogy ránéztem ledobta az ágyra a törölközőt, feltárva előttem a világ legszebb tinimelleit. Nagyon ostoba fejet vághattam, mert felnevetett kezeivel egy kicsit alulról megemelte halmait és ravaszkás mosolyával kérdezte.
– Na és elégedett vagy a látvánnyal?
Csak hápogni tudtam válaszolni nem. Lefeküdt mellém az oldalára, kigombolta a pizsamakabátomat és a kezével magához ölelt. Néhány percig feküdtünk így amikor belenéztem a szemébe. Szomorúságot fedeztem fel tekintetében. Picit közelebb húztam magamhoz. Láttam becsukódó szemeit és egy résnyire kinyílt ajkait. Fölé hajoltam és lágyan megcsókoltam. Nyelvem hegye hozzáért a felső ajkához erre reflexszerűen kinyíltak ajkai. Nyelveink elkezdték a felfedező útjaikat bejárni, néha erősen csatázva egymással. Szabad kezemet lecsúsztattam és a mellét óvatosan simogatni kezdtem. Lélegzete felgyorsult és vadabbul kezdett csókolni. Kezemet óvatosan lejjebb csúsztattam ráhelyeztem a pizsamáján keresztül a puncijára és finoman elkezdtem dörzsölni. Néhány perc múlva kis remegést éreztem a hasizmain, és a combjai összerándultak csapdába tartva kutakodó kezemet. Mély levegőt véve befejezte a csókolózást és a hátára fordult.
– Ez mennyei volt – sóhajtotta.
Később elárulta, hogy ez volt élete első orgazmusa. Ahogy feküdt a csípőcsontok kifeszítették a pizsamanadrágját így a hasa és a nadrágja között jelentős rés keletkezett. Odavonzotta a tekintetemet és egy csodálatos homlokos csupasz tinipunci mutatta meg magát.
– Te borotválkoztál? – kérdeztem fülig érő vigyorral.
– Igen, hajnalban lehúztam a lábamat. Miért?
– Is! – egészítettem ki.
– Mi az hogy is? – kérdezte
De hirtelen lenézett és ő is meglátta rést amit bámultam.
– Te most a puncimat kukkolod? – nevetett. – Neked borotváltam le.
– Nekem? – hökkentem meg ma már sokadszorra.
– Igen! Neked! – mondta kissé mérgesen. – Emlékszel mit kérdeztél a kocsiban? Hogy miért nincs pasim? Azért, mert kislány korom óta szerelmes vagyok beléd! Én téged szeretlek! Csak soha nem vetted észre! Zokogott, és a fejét a vállamba fúrta. Megsimogattam az arcát és gyengéden megcsókoltam. Mohón viszonozta. Kis idő után megnyugodott, és abbahagytuk a csókolózást.
– Neked tartogattam a szüzességemet! – szipogta.
A karomra hajtotta a fejét. Még sírdogált egy kicsit, de lassan megnyugodott.
– Aludjunk! – súgtam a fülébe.
Lassan egyenletessé vált a lélegzése. Elaludt. Kivettem a karomat a feje alól, és betakargattam.
Rengeteg kérdés kavargott a fejemben. Az iménti vallomás ráébresztett, hogy itt van egy gyönyörű lány mellettem akit én is szeretek gyerekkorom óta csak ezt soha nem mertem magamnak bevallani, menekültem hülye kapcsolatokba amit ez a csodás lény kénytelen volt végignézni.
Szerelmes vagyok! Hasított belém a felismerés. És hogyan tovább? Mi lesz velünk?
Mély álomba zuhantam! 
Csendesen üldögéltem a teraszon kedvenc rattan kerti székemben egy doboz Peronival a kezemben, mélyen gondolataimba merülve. A kamaszkorról, a felnőtté válásról töprengtem, ami néha gyökerestül megváltoztathatja jó vagy rossz irányba az életünk. Velem is megtörtént tíz évvel ezelőtt. Egy gyönyörű ifjú hölgy szerencsémre jó irányba terelte az életemet. Most az járt a fejemben, hogy ennek a történetét leszabad-e írnom, vagy örökre tartsam meg emlékezetemben.
Másnap korán ébredtem. Petra még aludt hanyatt fekve derékig kitakarva. Néztem csodálatos halmait ahogy a lélegzetvételre ütemesen emelkedtek süllyedtek. A kis meggyszemek kihívóan emelkedtek ki az udvarukból. Egyszeriben késztetést éreztem arra, hogy ezeket a csodás halmokat a kezembe vegyem a meggyszemeket megpuszilgassam. A jobb kezemmel óvatosan kezdtem a mellét simogatni a számmal a másik melle bimbóját szopogatni.
Petra ébredezni kezdett.
– Naaaa! Éppen angyalokkal álmodtam! – nyafogott.
– És én köztük voltam? – kíváncsiskodtam.
– Nem tudom! Köztük kellett volna lenned? – nevetett csúfondárosan.
– Na megállj te kis boszorkány! – mondtam vészjóslóan.
Petra felnevetett, és gyorsan felugrott, majd az ágyon négykézlábra ereszkedve szembefordult velem. Adott egy gyors puszit.
– Gyere! Menjünk reggelizni, várost is meg kell még néznünk, estére meg nagy feladat vár rád! – megvillantotta meg bűbájos mosolyát, amivel kislány kora óta mindig levett a lábamról.
A reggeli alatt be nem állt a szája.
– Hova megyünk először? Mit nézünk meg? Az Uffizi-t nem hagyjuk ki semmiképp! Ugye? – nézett rám nagy őzike szemekkel.
– Néha azért vegyél levegőt is! – néztem rá rémüldözve.
Édes kis nyelvecskéjét öltögette rám válaszul.
A szállodánk közel volt a Pitti palotához így adott volt hol fogunk kezdeni. Megcsodáltuk a Mediciek által összegyűjtött kincseket, majd a Ponte Vecchio felé vettük utunkat. A híd olyan érzést keltett mintha egy kövezett utcában sétálna az ember kétoldalt aranytól roskadó üzletekkel, kirakatokkal.
– Nagyon szépek! – szemlélte Petra a kirakatokat. Egy köves gyűrűt feltűnően sokáig nézegetett, majd sóhajtott egy nagyot, és tovább ment. A híd közepén megszakadt az üzletek sora, és egy kis téren találtuk magunkat. Petra odasétált a kőmellvédhez és lenézett a folyóra. Átszellemült arcát nézve megszólaltam.
– Imádom én is Puccinit!
– Mi? Mi van? – riadt fel gondolataiból.
– Csak rád kellett néznem, és tudtam mire gondoltál! – pusziltam meg az arcát.
– Puccini Lauretta áriája! Tudod Ó mio bambino caro! Ő fenyegette meg az apját, hogy innen az Arno-ba veti magát. Összeraktam, hogy csakis erre gondolhattál! – villogtattam szerény műveltségemet.
– Ó, az én okos szerelmem kitalálja még a gondolataimat is! – mosolygott.
Nem volt időm válaszolni, mert váratlanul átkarolta a nyakamat és szenvedélyes csókban forrtunk össze. Hangos tapsra és zajra rebbentünk szét.
– Bello bello! Bellissimo! – tapsoltak meg bennünket széles mosollyal.
Fülig pirulva köszöntük meg, és tovább indultunk.
Az Uffizi képtár már nem volt messze, és nagyon gyorsan bejutottunk.
Áhítattal sétáltunk teremről-teremre kiélvezve minden egyes percet. Mikor kijöttünk a képtár előtti téren Petra a Dávid szobrot nézegette.
– Milyen kicsi a fütyije! – konstatálta.
– Nahát! Nem hiszem el! És a férfiszépség ábrázolása az neked smafu? – háborogtam a rend kedvéért.
– Bocsi! Nem akartam megbántani a férfiideálodat! – kért bocsánatot nem kevés kajánsággal a szája szegletében.
Midőn szegény Dáviddal végeztünk szinte méterekre volt a Dóm és a Keresztelő Kápolna.
Csodálatos építmények! – ámuldozott Petra.
Észre sem vettük, hogy eltelt az idő és kezdtünk elfáradni. A térről egy mellékutcába tévedtünk melynek a végében ismét egy csodálatos Dóm tárult elénk. Mialatt szájtátva néztem az újonnan felfedezett épületet hirtelen sikítást hallottam a hátam mögül. Ijedten pördültem meg és Petrát láttam, hogy mereven bámul valamit. Egy cipőbolt volt ott, és kirakat helyett a falra nagyméretű farostlemezre erősített cipők tengerét lehetett látni.
– Mi történt? – kérdeztem ijedten.
Petra válaszra sem méltatott megragadta a kezemet és szó szerint beráncigált az üzletbe. Az eladónak mondott valamit, és leült. Mikor kihozták a cipőt akkor értettem meg mi volt az oka a sikítozásnak. Egy római légiós sarut szúrt ki magának. A két hosszú bőrszíjat keresztezte a lábszárán majd térde alatt összekötötte.
– Na, hogy tetszik? Otthon ilyet nem lehet kapni – szinte röpködött örömében körülöttem.
– A barátnőid sárgák lesznek az irigységtől – nevettem.
– Ó, az egészen biztos – bólogatott.
– Na nem bánom megveheted nekem – nézett rám a legcsábosabb mosolyával.
Már esteledett mire visszaértünk a szállodába, ledőltünk az ágyra egy kis időre, hogy egy kicsit kifújjuk magunkat. Petra állt fel elsőnek, és bevonult a fürdőszobába amikor végzett követtem én is.
Mire végeztem a fürdéssel Petra már az ágyban feküdt betakarózva. Bebújtam mellé majd oldalamra fordultam. Szépséges arcát fürkésztem, egy szerelmes nő vágyakozó tekintete nézett vissza rám. Becsukta a szemét, és ajkai lassan közeledtek felém. Mikor az ajkaink találkoztak óvatosan kinyújtotta a nyelve hegyét, megérintve a felső ajkamat. Fokozatosan nyílt ki a szánk átadva a helyet egymással csatázó nyelveinknek. Szabad kezemmel a takarót kicsit lejjebb húztam, szabaddá téve a világ legszebb kebleit. Bal kezemmel simogatni kezdtem a jobb mellét alulról kezdve körkörösen felfele haladva. Megszakítva a csókolózást a bal mellét először alul majd felfele haladva gyengéd apró kis puszikkal halmoztam el. A bimbóhoz érve óvatosan szopogatni kezdtem majd később hirtelen hideg levegőt fújtam rá. A kis bimbó vigyázzba vágva magát kiugrott az udvarából. Petra felsóhajtott, és keze felfedező útra indult. A pizsamanadrágomnál hirtelen megtorpant, de néhány másodperc bizonytalankodás után átbújtatta a kezét elérve addigra már kőkemény farkamat. Feltérképezte a teljes hosszát, majd óvatosan rámarkolt. Végtelenül lassan elkezdte a bőrt le-fel mozgatni a rudamon. Én magára hagyva a cicijét apránként puszival borítva az utamat felfele indultam. Végigpusziltam karcsú nyakát pici aprókat harapdáltam a fülcimpájába. Majd a nyaka tövére, ahol a hajszálak elkezdődnek ráfújtam egy kis levegőt. Megborzongott. A farkamon a keze mozgása érezhetően gyorsabbá vált, a lélegzetvétele hangosabb lett. A másik cicijéről a kezem megindult lefelé felfedező útjára. A bugyiját elérve a kezem könnyedén hatolt át alatta elérve a homlokos punciját. Tenyeremet a szeméremdombján tartva ujjaimmal kétoldalt elkezdtem dörzsölni, a rését szabadon hagyva. Egy idő után a csiklójára tévedt ujjaim körkörös mozgásba fogott. Petra zihálni kezdett, hasán apró rángások futottak végig, felemelt combjai összerándultak.
– Mit tettél velem? – sóhajtotta.
Kis szünet után komótosan lefele mozdulva puszilgatni kezdtem. Emlőit kihagyva a völgyben haladva elértem a feszes kis pociját. Megpuszilgattam a pici szőke pihéket a hasán. Tovább jutva nem hagytam ki a köldökét sem.
– Ne csináld! – tiltakozott, remegő hangon, de a keze melyet közben a fejemre tett ellent mondott.
Hajamat kócolgatva szorított magához megakadályozva, hogy megtegyem, amire kért. Apránként kezdtem lefelé húzni a bugyiját Petra kicsit megemelve popsiját segített ebben. Azután, hogy a takarót teljesen lerúgtam magunkról szemem elé tárult a világ legszebb homlokos, bőséges nedveitől fénylő, csupasz tinipuncija. A nagyajkak már picikét szétnyíltak engedve a csikló házát kikandikálni. Orromat megcsapta a punci ontotta feromon illata. Kezemmel kis mozdulatokkal igyekeztem szétnyitni, a gyorsan nedvesedő nagyajkakat. Az orrommal, és nyelvem hegyével végigcirógattam a bejárat előtti kisajkakat.
– Mit csinálsz? – kérdezte elfúló hangon, de továbbra is ellentartotta a kezével a fejem.
Feljebb mozdítottam az orrom, egy pillanatra megböktem vele a csiklót, Nyelvem megkezdte az útját csodálatos kis vágatában. Lélegzete felgyorsult, keze lehullott a fejemről a vállamra, és már nem kényszerített semmire. Kicsit széjjelebb nyitotta a lábait, hogy jobban közzé férjek. Puncija egyre jobban nedvesedett Középső újammal felhúztam a csiklót védő bőrredőt, mire az hátrahúzódott és láthatóvá tette borsónyi, varázslatos kis csiklóját.
Nyelvem hegyével megérintettem és köröztem rajta egy keveset, majd bekapva szivogatni kezdtem, a nyelvemmel közben ezerrel dolgozva rajta. Ügyködésem, mint az áramütés úgy hatott angyali tulajdonosára. Petra sikítozni kezdett majd elképesztő csípőmozgásba fogott, miközben tolta volna el a fejemet. Nyaltam a puncija minden alkatrészét, amit csak elértem. Hol az ajkait vagy hüvely bejáratát, mialatt szorosan fogtam a fenekét és erősen húztam magamhoz.
Néhány perc múlva jött a már ismert remegés a pocija felől, majd az összerándult combjai csapdába fogták a fejemet.
– Ez már rövid időn belül a második – mondta elalélva.
Kicsit pihentünk amikor váratlanul megragadva átfordított, most ő került felülre. Még megvárta, hogy a pizsamanadrágomtól gyorsan megszabaduljak.
A lábát átvetette a csípőm fölött és terpeszben leült. A még merev farkam pontosan a résébe illeszkedett a puncijának nagyajkai körbe ölelték a rudamat. Picit felemelkedett és elkezdett előre-hátra mozogni. A csintalan nagyajkak végig szorosan körbefonva tartották a rudamat. Elbűvölve néztem, hogy az egyik pillanatban előbukkan a makkom teljes terjedelmében a nagyajkak közül majd a következő pillanatban eltűnik. Az egyik hátrasiklás hosszabbra sikerült emiatt a farkam kiszabadulva édes börtönéből, mint egy rugó pattant fel. Megállt és nézte a hasának nekifeszülő hímvesszőt.
– Úristen ez hatalmas – sóhajtotta.
– Hogy fog ez belém férni – aggodalmaskodott.
Megnyugtattam. Lesz neki hely odabent. Megfogta a vesszőmet és a makkot a réséhez irányította. Picikét ráengedte magát majd felemelkedett játszott, puszilgatta a bejáratával a makkomat. Óvatosan engedte magát lejjebb, amikor hirtelen rugalmas ellenállásba ütköztem. Petra pillanatra megmerevedett feljebb emelkedett egy keveset, majd leengedte magát. A szűzhártyája könnyedén átszakadt, az ellenállás megszűnt a farkam beszaladt a hüvelyébe. Fájdalmas fintor jelent meg az arcán. Teljesen magába fogadott.
Egyszerre sóhajtottunk fel a számunkra eddig ismeretlen érzéstől.
– Fáj? – tettem fel eddigi legbanálisabb kérdésem.
– Kicsit! De ne törődj vele! Csináld! – sziszegte.
Életem legcsodálatosabb szűz puncija ölelte körbe, szorította a farkamat.
– Nagyon szűk vagy! – sóhajtottam a földöntúli érzéstől önkívületben.
Elkezdtünk mozogni. Lassan, a kéjt kiélvezve dugtunk. Ütemesen egymás ellen mozogtunk. A farkam egyre mélyebbre és mélyebbre merült. Minden centiméterrel hagytunk időt magunknak kitapasztalni az új eddigi ismeretlen ingereket.
Ahogy a mozgásunk gyorsult Petra lélegzete is egyre szaporább lett. Felnyúltam és a kezemmel elkezdtem a mellbimbóit csavargatni ezzel is fokozva Petra élvezetét. Az egyik lökésnél a farkam hegye koppant a méhszáján, ami Petrának már túl sok volt. Hasa elkezdett remegni, hüvelye erőteljes pulzálással szinte fejte a farkamat, néhány másodperc múlva a farkam is lüktetni kezdett, és heréim tartalmát tüneményes puncijának legmélyére lőttem. Petra ahogy megérezte a forró spermát magában egy oktánnal magasabb hangra váltott, az öle többször hatalmasat rándult, és hangtalanul mellkasomra zuhant. Csak szíve dobogását éreztem. Kis idő után mozdulni próbáltam de Petra magához tért.
– Ki ne húzd belőlem! Maradj bennem még! Örökre! – kunyizott.
Oldalra fordultunk. Petra a jobb lábát a bal lábamra rakta fel ezzel megakadályozva, hogy a farkam kicsusszanjon.
Feje a karomon pihent szuszogása egyre egyenletesebb lett. Elaludt!
Ahogy nézegettem arcát simogatva olyan érzésem támadt mintha egy tündér feküdne az ölelésemben.
Elmosolyodtam mert rájöttem, hogy szerelemmel még nőt nem szerettem így egész életemben, mint Petrát.
Holnap Pisa! Végre tengerpart! Homok! Napsütés!
Néhány másodperc múlva követtem újdonsült szerelmem példáját. 
Egy huncut napsugár tévedt be a szállodai szobába mindent megvilágítva. Kíváncsian körbenézve észrevette, hogy az ágyon egy fiatal pár alszik kitakarózva. Végig haladt a paplanon, megcsiklandozva a lány szabadon levő mellecskéit, az arcához érve elcsodálkozott annak szépségén. Egy kicsit még elidőzött rajta, majd megúnva átugrott a fiú becsukott szemeire. Melengetve, azt sugallva – Ébresztő! Hasatokra süt a nap!
Arra ébredtünk, hogy szemünkbe süt a nap. Petra nyújtózkodott egy keveset, majd hozzám bújt. Egyik kezével simogatni kezdte az arcomat a másik felét apró kis puszikkal halmozta el. Hirtelen felemelte a takarót.
– Meztelenül aludtunk az éjjel – állapította meg.
– Úristen! Micsoda fertő! – háborogtam.
Felnevetett, mert nagyon jól ismerte a szarkazmusomat.
– Bolond vagy – legyintette meg az arcomat.
– És hogy érzed magad? – kíváncsiskodtam szemébe nézve.
– Fantasztikusan! Elbúcsúztattam a szüzességem az imádott férfival – temette a fejét a vállam hajlatába.
Megszólalni sem bírtam, csak magamhoz húztam, és megcsókoltam.
– Gyere zuhizzunk le! Ránk száradt a tegnapi esti szerelmi csatánk nyomai – mosolygott.
Unszolt még egy kicsit, azután elindult a fürdőszoba felé.
Néhány perc múlva hallottam ahogy a vizet megengedi. Nagyot sóhajtva feltápászkodtam, és én is kimentem a fürdőszobába. Petra már nagyban élvezte a zuhany melegvizét. Beálltam mögé a fülkébe. A vállára leheltem egy puszit.
– Megmoshatom a hátad? – kérdeztem kajánul.
Nem szólt semmit csak a kezembe adta a samponos flakont. Mit tehettem mást, nyomtam egy kevéske a folyadékot a hátára, és elkezdtem lassan szétkenni a testén. A vállain kezdtem. Lefelé haladtam a karján nem hagyva ki a hónalját. Felemelte a karjait Csúsztattam a kezem végig az oldalán majd nyitott tenyérrel felfelé haladtam a gerince vonalában lassan masszírozó mozdulatokkal. Hirtelen a hóna alatt átnyúlva kezeimbe kerültek az elbűvölő mellei. Reflexszerűen leengedte karjait csapdába zárva a cickóit markoló kezemet.
– Az nem is a hátam! – világosított fel anatómiai tévedésemről.
Nem szóltam, melleivel a markomban kicsi magam felé húztam. Meredező vesszőm a két tüneményes félgömbjei közzé szorult. Fejét elfordította, és a válla fölött rám mosolygott.
– Valami kemény dolog szorult a popsim közé. Véletlenül nem tudod mi az? – somolygott.
– Fogalmam sincs mi lehet az! – mondtam meglepett arcot vágva.
– Ó, ti férfiak! – sóhajtott egy nagyot.
Lassan elkezdte apró mozdulatokkal a popsiját le-fel mozgatni csapdába esett farkamon. Az egyik kezemet fenn hagytam a cicijén, a másik megindult a hasán lefelé. Mikor elértem a kis vágását felsóhajtott.
– Óvatosan! Szegény nagyon le van harcolva! Még érzékeny egy picit! – suttogta.
A mutató és a középső ujjamat V-alakban szétnyitva a nagyajkait kissé összeszorítva gyúrni kezdtem. Egyre hangosabban kezdett sóhajtozni. Váratlanul megfordult és szembe került velem. Lenyúlt, és a merev farkamat óvatosan elkezdte masszírozni. Két ujjal körkörös mozgással izgattam kis csiklóját. Élvezete növekedésével a keze mozgása is gyorsabbá vált, és néhány perc múlva a lábai elkezdtek remegni. A farkamat erőteljesen megszorította. Az inger hatására a golyóim megemelkedve, a hasára, a kezére ürítettem teljes tartalmát. Álltunk a víz alatt egymásba kapaszkodva. Lepillantva láttam ahogy a lefolyó víz vitte magával az ondómat.
– Ott úsznak a jövő reménységei – állapítottam meg rezignáltan.
– Olyan bolond vagy! – nevetett hangosan.
– Fejezzük be a zuhizást, és menjünk reggelizni – súgta.
A reggelinél, szokása szerint egy halom kérdést zúdított rám.
Pisa nem volt messze, már délben a recepción toporogtunk. Elfoglaltuk a szobánkat, és elindultunk felfedező utunkra.
– Először a Csodák terét nézzük meg. Ugye? Légyszíííí! – nézett rám kiskutya szemekkel.
– Természetesen! A hölgy óhaja parancs! – sóhajtottam lemondóan.
– Igen! A hölgy ezt óhajtja! – mosolygott.
A várfalon átjutva egy széles pázsitos tér tárult elénk. A Dóm, a Ferde torony, a Keresztelőkápolna, és a Temető.
– Fantasztikus dolog élőben látni azokat, amit idáig csak a tankönyveidből ismertél, ugye? – mosolyogtam rá.
– Igen! És ezt neked köszönhetem! – mosolygott, de mintha néhány gyanús könnycseppet láttam volna a szemében megjelenni.
– Gyere! Menjünk, nézzük meg őket – ragadta meg a kezem.
A Dóm belsejében csak ámuldoztunk, ugyanolyan díszes és szép volt, mint kívül. Festményeit, és szobrait csodálattal nézegettük. A Ferde torony tetején pazar panoráma tárult elénk. Sokáig csendben, megilletődve néztük az alattunk elterülő várost. Petra nyelve hirtelen megeredt.
– Te tudtad, hogy eredetileg ez a Dóm harangtornya? És több száz évig épült? És Galilei itt végzett kísérleteket?
Öröm volt nézni ahogy boldogan ugrándozott, csacsogott mellettem.
– És te honnan tudsz ennyi mindent – kérdeztem kicsit elképedve.
– A gimi után az ELTE-re jelentkezem. Művészettörténész szeretnék lenni. A középkori művészet érdekel – nézett rám.
– Akkor ezért vagy az anyuval annyira összenőve – esett le a tantusz nálam.
– Sosem beszélgettél velem a terveinkről, mert mindig azokkal az idétlen libáiddal voltál elfoglalva – célzott a volt barátnőimre. Arcán halvány grimaszt véltem felfedezni.
– Menjünk nézzük meg a Temetőt – javasoltam kissé zavartan.
Mire odaértünk Petra megint a régi volt. A hosszú téglalap alakú épület kerengőjén sétálva a megmaradt freskókat nézegettük.
– A II. Világháborúban az amcsik bombázták Pisa-t, emiatt ez is bombatalálatot kapott, és nem tudtak minden freskót megmenteni – okosított fel újdonsült idegenvezetőm. Darabig még bámészkodtunk, majd kis barátnőm kérésére a téren leheveredtünk egy kicsit a pázsitra.
– Nézelődjünk még egy kicsit! Annyira csodálatos itt! – kérlelt.
Miután kipihentük magunkat, tovább indultunk. Az Arnó partján levő kis templomhoz mentünk. A tetején levő gótikus tornyokkal impozáns látvány volt.
– Miért hoztál ide – kíváncsiskodott tündéri mindentudóm
– Ugyanis ezt a templomot azért építették, mert itt őrzik Jézus töviskoronájának egy tüskéjét – mondtam nagy büszkén.
– Wow! Milyen okos szerelmem van nekem! – mondta arcomat puszilgatva.
A templomot elhagyva átmentünk a híd másik oldalára. Mindjárt egy fedett bolhapiacra bukkantunk. Petra elemében volt, imádott bolhapiacokon nézelődni.
A bolhapiac után tovább sétáltunk a vasútállomásig. Kezdett esteledni, és éléggé el is fáradtunk.
– Menjünk vissza a szállodába – javasoltam. Petra csak bólintott.
A szobába felérve mindketten elterültünk az ágyon. Kis idővel később feltápászkodtam, és elmentem zuhanyozni. Mikor végeztem Petra is elvonult a fürdőszobába. Nem is vettem észre mikor végzett, csak arra eszméltem föl, hogy megint az ágyam előtt áll egyszál pizsamanadrágban. Némán mosolyogva engedte ahogy a melleit bámuljam.
– Lélegzetleállító nézni téged – szólaltam meg-meg csukló hangon.
– Tetszem neked? – kérdezte kacéran.
– Te vagy a mindenem – suttogtam halkan inkább magamnak.
Gyorsan bújt mellém az ágyba. Érzéseinktől feldúlva néztük egymást. Szinte egyszerre karoltuk át derekunkat, vállunkat. Erővel szorítottam magamhoz, mellei szinte szétlapultak a mellkasomon. Az egyik lábát átvetette a derekamon, punciját rászorítva a combomra lassan le-fel kezdte mozgatni. Ajkaink összeolvadtak. Petra nyelvecskéjét egyszer harciasan átdugta, majd engedve az enyémnek visszahúzódott. Lassan engedtük el egymást. Petra a hátára fordult, én fölékerültem. Gyengéd puszikat adva arcára, majd fülcimpáját apró picike harapásokkal nyakát végig csókolgatva jutottam el a hetyke kis cicikhez. Simogattam mindkét gyönyörűséget. Az egyik dombocskáját körbenyalogattam majd megszívtam, hogy a bimbót előcsalogathassam az udvarából. A kiugró meggyszemet szívogattam szopogattam, néha óvatosan fogaimmal harapdáltam. A másikat markomban tartva körbe simiztem, közben a bimbót két ujjal morzsolgattam. Hamarosan Petra hangosabban kezdett zihálni. Az egyik kezével a tarkómnál beletúrt a hajamba, míg a másikkal a nyakamon tartva enyhén húzta rá melleire a fejemet. Abbahagyva a melleinek kényeztetését apró puszikkal a hasán megindultam a puncija felé. Rését elérve Petra a lábait önkéntelenül egy kicsit széjjelebb nyitotta. Csiklóját elérve azt kikerülve tovább haladtam a nagyajkai mentén a combja belső felére. A bal kezemmel lassan körözni kezdtem a csiklóján. Mikor a térdét elértem, a kezemmel a csiklót védő bőrredőt felhúztam szabaddá téve a kis gyöngyszemet. A térdét otthagyva a kikucskáló borsószemet kezdtem megdolgozni. A másik kezem középső ujját lassan betoltam a résébe. Feltérképeztem a hüvelye redőit, majd lassan elkezdtem mozgatni benne. Petra sóhajai felgyorsultak, hangja kezdett magasabb szintre váltani. Minden átmenet nélkül az ujjammal egy kis kidudorodást tapintottam ki. Az ujjamat begörbítve hívogató mozgással elkezdtem a dudort izgatni. Petrát mintha áramütés érte volna a csípőjét megemelte, és hatalmasat sóhajtott. Ténykedésem hamar meghozta a gyümölcsét. Egyre gyorsabban kezdte emelgetni a csípőjét majd az egyik pillanatban a fejét hátra lökve hangosan visítva erővel előre lökte a csípőjét. Az egész teste remegni kezdett. Hirtelen elhallgatott, csípőjét leengedte az ágyra.
– Istenem! Már megint mit műveltél velem? – nézett rám zavaros tekintettel.
Felcsúsztam mellé, és az oldalamra feküdtem. Becsukott szemmel hangosan zihált még. Elkezdtem az arcát simogatni, és az orra hegyére adtam puszit. (Erre még kicsikoromban szoktam rá. ) A kezem lassan megindult lefelé nyakát végigcirógatva. A mellén elidőztem egy kicsit kiélvezve keménységét és csodálatos kerek alakját. Szeméremdombjához érkezve megtorpantam.
– Lehet egy kérésem? – mormoltam.
– Mi lenne az? – nézett a szemembe.
– Hagynál nekem egy kis pamacsot? – esdekeltem.
– Mit kellene hagynom? – csodálkozott.
De aztán leesett neki.
– Te a szőrös puncit szereted? – nevetett.
– Nem! De szeretem, ha találok egy kis kócolgatni valót odalent! – tártam elé kívánságomat.
– És pontosan milyenre gondoltál – kíváncsiskodott.
– Háát arra hogy hagyj egy kis pamacsot nekem a résed fölött,
a többit leborotválhatod – jöttem zavarba.
– Az Úr óhaja parancs számomra – nevetett.
– Jó, de az Úr most mást is akar! – vigyorogtam.
Fölékerülve apró puszikat adtam az arcára, homlokára, óvatosan harapdáltam a fülcimpáját. Amikor a füle mögött megpusziltam megborzongott. Elindultam lefelé. Melleihez érve puszilgattam, a kiugró bimbócskát óvatosan harapdálgattam. Petra megint elkezdett zihálni hiszen az előző orgazmusa sem csengett le még teljesen. Puncija úszott a nedveiben, a farkam könnyedén csúszott be türelmetlen puncijába. Lassan kezdtem behatolni, amikor a legmélyére értem visszarántottam, makkommal játszottam a bejáratnál majd újra tövig toltam. Szeméremdombja ütközött a farkam tövével, kicsit megálltam köröztem egy keveset. Petra hangosabban kezdett nyögdécselni, majd váratlanul karjaival szorosan tartva átfordított. Fölém térdelt kicsit felemelkedett kicsúsztatta a farkamat puncijából. Megragadta, és a csiklójához dörzsölte duzzadt makkomat. Mikor megelégelte résének bejáratához illesztette. Bedugta a makkot, kihúzta körözött a bejáratnál vele, puszilgatta a puncijával. Majd megunva nagyot sóhajtva tövig beleült. Egy pillanatig várt, majd megindult felfelé. Megemeltem egy picit a fejem, csodálattal figyeltem ahogy a kemény vessző ki-bejárt a csodálatos tinipunciban. Petra zihálva ugrándozott, lovagolt a farkamon és pár perc után a mellkasomra hanyatlott. Vadul mozgatta előre-hátra tüneményes fenekét. A válla fölött átnézve figyeltem a szemet gyönyörködtető félgömbjeit. Vadul, és gyorsan ért el bennünket az orgazmus. Petra sikítása az én morgásommal vegyült. Petra erőteljesen remegett, fejét hátra vetette szeméremdombja szinte csattant az enyémen a hüvelye görcsösen rángatózott. Nemsokára engem is elért a gyönyör. Éreztem ahogy a golyóim teljes tartalma a hüvelye legmélyébe ürül. Petra még egy utolsót sóhajtva rándult egyet a farkamon, és hangtalanul rámzuhant. Nem tudom mennyi idő telt el amikor feléledve rajtam csípőjével kavart egyet a farkamon, megakadályozva hogy a lankadó hímtag kicsússzon a hüvelyéből.
– Mi történt velünk? – kérdezte kicsit magához térve.
– Azt hiszem szerelemnek hívják – simogattam az arcát szeretettel.
Csábos mosolyával nézett rám, majd fejét a vállamba süllyesztette. Oldalunkra fordultunk, és szokásához híven a lábát fölé tette az enyémnek rabságban tartva hüvelyében a farkamat, időnként szorítva egyet-egyet rajta. Arcomat simogatta, az én kezem lecsúszott bámulatos félgömbjére.
Mély álomba zuhantunk.
Reggelinél a szokásos kérdéseivel bombázott.
– Mit csinálunk ma? Hová viszel? – kérdezte angyali mosolyával.
– Kimegyünk a tengerpartra, és egész nap lustizunk – árultam el a napi programot.
– Végre látni fogom a tengert – ujjongott.
A szobában gyorsan becsomagoltuk a szükséges dolgokat, és elindultunk. A tengerparthoz érve könnyen találtunk parkolót. Néhányszáz méteres erdősávon keresztül vágva végre kiértünk a tengerpartra. Lenyűgöző látvány tárult elénk. A homokos mélykék színű tenger látványa szinte letaglózott bennünket.
– Azta! Ez nem semmi! – Petra csak ennyit tudott kinyögni.
– Csukd be a szád, mert még beleszáll valami – vicceskedtem.
Megint megkaptam a szokásos nyelvöltögetését.
– Gyere! Menjünk béreljünk napernyőt, meg napozóágyakat – húztam magam után kezénél fogva.
Egész nap pihentünk, napoztunk, és élveztük a tenger fantasztikus kék vizét. Petra dekoratív megjelenése feltűnően formás popsija mindenkinek feltűnt a strandon.
– Azt ugye tudod, hogy fél tengerpart rajtad csorgatja a nyálát – nevettem.
– Tudom! De nekem egy pasi jöhet számításba, ő pedig most itt van mellettem, a többi meg nem érdekel – mosolygott rám.
Késő este értünk vissza a szállodába. Zuhanyzás után már az ágyban voltunk amikor Petra hirtelen felpattant és kiszaladt a fürdőszobába. Kis idő múlva megjent.
– Egy nappal hamarabb jött meg, mint gondoltam – mondta feldúltan.
– Ez is hozzátartozik az életünkhöz, ki fogjuk bírni! – húztam a fejét magamhoz vigasztalva.
– Most négy-öt napig nem szerelmeskedhetünk, és sokszor erős görcseim vannak. És még a tengerbe sem mehetek – szomorkodott.
– Nekem akkor is itt vagy – simogattam puszilgattam az arcát.
– Biztosan anyutól örököltem, mert mesélte, hogy neki is ez volt, de megnyugtatott, hogy az első szülés után el fog múlni. Néhány hónappal ezelőtt elvitt a nőgyógyászához, aki fogamzásgátló szedését javasolta Igaza lett mert enyhült a fájdalom. Néha szokott egy kicsi jobban görcsölni, de nem vészes – magyarázta simogatva az arcomat.
Megcsókoltam, és magamhoz szorítottam.
Következő napot is a tengerparton töltöttük. Nem voltak sokan körülöttünk, így Petra javarészt felső nélkül napozott engedve, hogy egész nap bámulhassam szépséges halmait.
Felnézett, és egy papirzsepit nyújtott felém.
– Töröld meg a szád időnként – csúfolódott.
– Na megállj csak. Jön még kutyára kamion – morogtam magamban.
Egy óvatlan pillanatban amikor nem számított rám egy fél vödörnyi vizet zúdítottam rá. Sikítva ugrott fel, és én csak a tengerbe tudtam előle menekülni.
Estére már nagyon görcsölt szegény. Szomorúan néztem ahogy összekucorodva feküdt az ágyon. Hirtelen ötlettől vezérelve a szobában levő minibárhoz mentem és megvizsgáltam a tartalmát. Féldecis kisüvegek között konyakot fedeztem fel és felnyitottam.
– Idd meg – nyújtottam Petrának.
– Mi ez? – kérdezte.
-Konyak. Segíteni fog – bátorítottam.
– De hát én még sosem ittam pálinkát! – nézett rám riadtan.
– Nem baj. Idd meg – unszoltam.
Figyeltem ahogy befogja az orrát és lenyeli a pálinkát. Nem telt el sok idő amikor szépséges barátnőm arcán széles vigyor terült el.
– Kellene valamiért aggódnom – kérdeztem megszeppenve.
– Elmúlt a görcsöm! Te egy varázsló vagy! Köszönöm! – hálálkodott.
– Imádnivaló vagy így becsípve! De rendszert nem csinálunk belőle – nevettem.
– De ezt honnan tudtad? – tudakolta.
– Egyszer anyunak panaszkodott egy barátnője, és anyu ezt javasolta neki. Véletlenül hallottam még mielőtt valami rosszra gondolnál – mosolyogtam.
Magamhoz húztam spiccesen is tündéri kedvesemet.
– Gyere! Feküdjünk le! Holnap Rómába megyünk – húztam magamhoz.
Vállamra hajtotta a fejét, kicsit mocorgott, és már hallottam is egyenletes szuszogását.
Elmélyültem néztem alvó barátnőm kislányosan bájos nyugodt vonásait.
Holnap indulunk Rómába!