Úton

…Szilvi megölelte a fiú könyöklőn pihenő karját, és fejét a vállára hajtotta. Így robogtak tovább, szótlanul. Néhány perc múlva Szilvi megszólalt.
- Nézd! Tök jó… Mekkora szénaboglyák.
- Az ott szalma. És nem boglya, hanem egy egész hegy… mondta Gábor, és rámosolygott a lányra.
- Nem állunk meg?
- Miért?
- Csak úgy. Pihenni egy kicsit.
- Megállhatunk, de van még két óránk, és háromszáz kilométer.
- Nem baj.

A fiú kinyújtotta lábait, egyiket a fékpedál mellé tette, a másikkal, pedig óvatosan a fékhez ért. Az autó folyamatosan lassulni kezdett, és a következő föld bekötőútig annyira lelassult, hogy kényelmesen be tudtak kanyarodni. Ahogy lefordultak a főútról, szembe került velük a késő délutáni fáradtan vöröslő nap. Az egész szemük elé táruló táj lángvörös nyugalmat árasztott, és furcsa érzéssel töltötte el a fiatalokat. A „szalmahegyet” megkerülve megálltak. Kriszti egy szórakozott csókot lehelt a fiú ajkaira, és ugyanolyan szórakozottan kinyitotta az ajtót, és kiszállt. A meleg beömlött a kocsiba, és ez még furcsább érzést keltett Gáborban. Ő is kiszállt, majd átsétált a másik oldalra, és becsukta a lány ajtaját.
- Nagyon meleg van, nem kapcsolom ki a motort, hogy hűvös maradjon.
- Kikapcsolod…? Ezt még nem hallottam. – mondta Kriszti. Odasétált a fiú mellé, megölelte, és nagyot sóhajtott. Mikor elengedték egymást, Kriszti megpróbálta játékosan a szalmába lökni szerelmét.
-Ne! Nem lenne túl jó ötlet. Szívesen belefeküdnék, de mindketten feketében vagyunk. Hogy néznénk ki utána…
- Na jó! Ha Te nem akarsz, nem muszáj, én viszont… - és még be sem fejezte a mondatot, háttal nekidőlt kazalnak, majd lecsúszott az aljára, ahol még mindig szalmán feküdt. Széttárta karjait, és a fiú felé fordult.
- Gyere ide! – kérte olyan hangon, amit lehetetlen visszautasítani.
- Mint egy gyerek…- mondta a fiú, és rámosolygott a lányra.

Mellé sétált, közben levette a napszemüvegét, letérdelt, és oldalra fordulva a lány mellé feküdt úgy, hogy fejét a vállára tette. Jobb karjával átölelte a lányt, és egy kicsit magához húzta. Megérezte a már jól ismert illatot, érezte a lány puhaságát és melegségét, és elgyengült testén langyos szeretethullám kúszott végig. Teljesen nyugodt volt, és boldognak érezte magát. Néhány pillanat múlva kinyitotta a szemét, és arra gondolt, hogy ez így most nagyon jó. Közben öntudatlanul fogott egy szalmaszálat, és elkezdett vele a lány kilátszó köldöke körül játszadozni.
- Neeeee! – csikiz
- Jó, akkor nem csinálom…- és eldobta a szalmaszálat. -Hozzád sem érek… El is fordulok… -mondta megjátszott sértődöttséggel, és elfordult.
- Jaj nem úgy gondoltam. – mondta Kriszti, és a karján fekvő fiút hátulról magához szorította.
- És még én vagyok a gyerek…?! – Sértődős! - Így feküdtek néhány percig, teljes nyugalomban, majd Gábor visszafordult, és lágyan megcsókolta a lányt. Hosszan csókolóztak, és simogatták egymást, majd Gábor megszólalt:
- Menjünk lassan!
- Menjünk?! Nagyon sietsz…?
- Nem, de tudod, hogy oda kell érnünk!

Lassan felkeltek, visszaültek az autóba, megkerülték a „hegyet” és elindultak a bekötőúton a főút felé. Alig tettek meg néhány métert, mikor Gábor hirtelen a fékre lépett.
- De jó! Ott egy istálló. – mondta a visszapillantóba meredve
- És? Az miért olyan jó?
- Tök jól néz ki a naplementében. Oda kell mennünk!
-Az előbb még siettél!
- Ki? Én? Dehogy is… összekeversz valakivel! - Mindketten felnevettek, majd Kriszti Gábor bordái közé könyökölt.
- Szemét! - Az istállón látszott, hogy nem túl régen lett kiürítve, és a lovakon kívül szinte semmit nem vittek el. Az épület egyik oldalában tarthatták a felszerelést, a másikban, pedig az állatokat. A fiatalok végigsétáltak a hosszú földfolyosón, majd a másik oldalon felmentek arra az emeleti részre, ahol a szalmát tartották.
- Ez még mindig tele van abrakkal. Lehet, hogy majd visszajönnek?
- Nem tudom. – mondta Gábor, és besétált a tér közepébe.
– Gyere ide!

Kriszti odasétált Gáborhoz, megfogta a kezét, kicsit oldalra fordult, és megnyalta a fiú ajkait, úgy, hogy közben csípőjét a fiúéhoz szorította. Gábor meg akarta csókolni a lányt, de az nem hagyta, hanem továbbra is csak egyedül használta a száját. Nyelve rövid felfedezőútra indult a kedvese ajkain, és nyelvén. Gábor végül nem bírta tovább, és egy forró csók közben a derekánál fogva a földre engedte Krisztit. Keze a lány csípőjénél elindult, és egyre feljebb ment a mellek irányába. A melltartó csipke szegélyeit ujjaival végigkövette, majd a pánt alá bújtatta kezét, és úgy közelített a csathoz. Egy ügyes mozdulattal kikapcsolta azt, és keze ismét útnak indult. Lassan, de türelmetlenül kigombolta a lány fekete blúzát, míg Kriszti a Gábor ingjével foglalkozott. Gábor lágyan simogatta a finom kis halmokat, majd közelebb hajolt a lányhoz, és megcsókolta a nyakát. Ettől Kriszti összerezzent, egy pillanatra libabőrös lett, és érezte, hogy végigfut valami kellemes borzongás a gerince mellett. Eközben Gábor egyre lejjebb haladt szájával a keze irányába, ami az egyik mellet alátámasztva pihent. Mikor odaért, lágyan rálehelt, majd apró csókokkal borította a puha nőiességet. Tovább játszott kedvesével, míg mellbimbói megkeményedtek, és az ég felé fordultak, és még az után is… Ezután lejjebb csúszott a lány testén. A forró hasat simogatta, közben néha a bugyi pántja alá is bekúsztak az ujjai. Közelebb hajolt a lány hasához, adott egy csókot rá, belenyalt a köldökébe, majd óvatosan elkezdte lehúzni a bugyiját…

…Mikor kisétáltak a nagy faajtón, a nap már csak az ég alját festette meg vérvörösre. Gábort megint elfogta az a furcsa érzés, amit még soha sem érzett. Visszaültek az autóba, ami már szinte kellemetlenül hideg volt, ahogy a felhevült, nyirkos testekre csapódott a levegő. Újból elindultak az országút felé, és az eddigi szótlanságot Kriszti törte meg:
- Párzás után tényleg szomorúak az állatok?
- Nem tudom. – mondta Gábor, és kikanyarodott a műútra. Padlóig nyomta a gázt, míg az autó elérte a 180-as tempót. Rögzítette a sebességet, és gondolatban megnyugtatta magát, hogy: az út is jó minőségű, az autó is jó: semmi probléma sem lehet… Ahogy ezt végiggondolta, eszébe jutott, hogy pont e miatt a gondolatsor miatt kellene vigyáznia. Hirtelen megpillantott egy mellékutat, ami teljesen beláthatatlan volt, és azonnal belelépett a fékbe. Kriszti már kezdett elbóbiskolni, kinyitotta a szemét, és riadtan nézett körül.
- Valami baj van?
- Semmi! – válaszolta Gábor teljesen nyugodt hangon, és a már éppen mellettük lévő útra koncentrált.
- Aludj csak!