Út a szabadsághoz

"Kisszikla" Andrást egy sziréna ébresztette fel álmából. Na megint megpróbált megszökni valaki-Gondolta.
Megint egy átlagos nap semmi különös.
- A börtön nem a bűnösök "raktára". Vegyük például a szomszéd srácot, a feleségét megverte valami nagymenő politikus aztán amikor beperelték még őt csukták le. Öt évet kapott a szerencsétlen.
András kinézett a rácsokon át a külvilágba. Budapest fényei beragyogták szemét, azokra az emberekre gondolt, akik szabadok voltak, odakint jártak-keltek, intézték ügyes-bajos dolgaikat, és mit sem tudtak az ő szenvedéseikről. Rabsétáltatás következett. Vicces egy dolog. A legnagyobb kínzás a világon. Ott vagy kint a szabadban de mégis be vagy zárva.
Kint találkozott egy barátjával, aki egy cigit szívogatott. Körülbelül hat éve. Elengedte "séta partnerét" és odament hozzá.
- Mizujs?
- Semmi különös Tábornok.
- Akkor jó közlegény!

A Tábornok a legrégebbi szerencsétlen itt. Hat éve talált egy cigarettát azóta minden este kijön és azt szívogatja, de sosem gyújtja meg mert akkor elvészne. A többiek őrültnek tartják de a "Kisszikla" kedveli.
- Mi a sorsunk itt, Tábornok uram?
- A sorsunk nincs pontosan leírva. A börtönbüntetést se másodpercekben adják meg. A sorsunk a szabadság közlegény, a szabadság. De az út az csak rajtad áll.
Na, ezért kedvelte a Tábornokot, nyílt volt és őszinte és ő volt a szellemi vezetője. Talán azért mert olyan egyszerűnek látta a dolgokat, amikor eljön az ideje majd elszívja azt a cigarettát. És hogy mikor? Tudni fogja, mikor eljön az ideje.
Az út csak rajtad áll
András megindult a fal felé és elkezdett felmászni rá. Mögötte a szirénák ismét felbőgtek, a reflektorok kigyulladtak és rá szegeződtek, azt hitte ebben a pillanatban rettegni fog, de csak eufólikus örömöt érzett. Mindjárt felér a fal tetejére, és meglátja a szétterülő várost, amit tíz éve nem látott már. Hirtelen megfordult, füstszagot érzett. Dohányfüstöt. Elmosolyodott. Hát mégis különleges nap a mai.
Tovább mászott még pár méter. A Tábornokért.
Felért a fal tetejére. A Gellért-hegyről minden tisztán látszott. Megnézte a parlamentet. Ott ülnek azok akik erről tehetnek!
Elrugaszkodott. Ahogy repült lefelé végre szabadnak érezte magát.
Az út csak rajtad áll.


A Gellért szálló mellett a földbecsapódott Kary András, a Gellért börtön 323-as cellájának börtönőre.