Uszodában

Nem vettek fel az egyetemre.
Apám megfellebbezhetetlen döntése volt, hogy akkor dolgoznom kell.
Így kerültem a városi Stranfürdő-höz mindenesnek. Ha kellett kabinosnak, máskor a gyerekmedence mellé felügyelőnek. Jobb nem akadt, így maradtam még késő ősszel is a fedettben, úszómesternek.
Aznap, az esti kilences zárásra csak ketten maradtunk, az apámnak is beillő Józsi bácsival. Néhányan úszkáltak a medencében mindössze.
Már félkilenc után beköltöztem a női öltözőbe, imádtam veretni a hátam az isteni meleg vízzel. Hallottam, hogy az öreg bekiabál az ajtón, hogy "Zsuzsika zárd be a bejárati ajtót, én hátra megyek a gépházba". Tudtam, hogy onnan jó darabig nem kerül elő. Egyedül élt az öreg, soha nem sietett haza.
Épp csak a köpenyemet kaptam fel, olyan kis semmilyen, ha lehajolok a fenekem lóg ki, ha nyújtózkodok, akkor meg mindenem. Kitrappoltam úgy vizesen, be sem gomboltam a köpenyt, úgyis mindjárt leveszem. Bezártam az ajtót és tértem volna vissza a zuhany alá, amikor meghallottam, hogy a férfiöltözőben zuhog a víz az egyik tusból. Magamban elszidtam a hanyag vendéget és nagy lendülettel, nyitott köpennyel berobogtam elzárni a csapot.

Egy srác állt a vízsugár alatt, és akkurátusan a farkát mosta. Egy jókötésű fiú, tök meztelen, a farkán húzogatja a habos bőrt. Lemerevedtem. A fiú tátott szájjal bámulta a melleim, aztán lejjebb siklott a tekintete és felhördült a borotvált puncim látványától.
Mit keresel itt? Kérdezte, másodpercek múlva. Míg elmondtam a szituácót, eldöntöttem, hogy tulajdonképpen nekem mindegy melyik tus alatt állok. Lekanyarintottam a köpenykémet és a mellette levő rózsa alá álltam. Izgatónak találtam a helyzetet. Jobb ötletem nem volt a fiú bátorítására ezért átnyúltam és ismételgettem a tőle látott mozdulatokat. Becsukta a szemét a gyönyörűségtől. Éreztem, ahogy a vér lüktetett az erekben, ahogy pillanatról pillanatra feszesebb, merevebb lett a farka.

Valamit tennem kellett magammal is, mert vészesen kezdett emelkedni az én pulzusom is. Közelebb léptem hozzá, fél kézzel még a kormányrudat fogva, és a karjához nyomtam a mellemet.
Majdnem felnevettem, mert csukott szemmel emelte fel a kezét és simította meg az egyiket. Szinte azonnal követte a másik keze is. Mint a gyurmát, kezdte gyömöszölni, ám amikor a bimbóimat érintette, rá érzett a rezdülésemből, hogy az igen jólesett. Nagyon hamar elélvezett a markomba.
Hagytam, hogy a melegvíz lemossa a magját. Tudtam, ha ilyen kiéhezett, hamarosan ismét harcrakész lesz.
Gondoltam, addig se teljen haszontalanul az idő, egyik lábam feltámasztottam a szomszéd csapra, és a fiú fejét határozottan lefelé, az ágyékom felé nyomtam. Értelmes fiú volt. Azonnal letérdelt, és a zuhogó vízzel nem törődve, belenyalt a puncimba. Mennyei nyelve volt.

Vizet csavartam a kapaszkodóból a mámortól. A seggem lyukától a frissen borotvált szeméremdombomig oda-vissza lefetyelt, el - elidőzve a hüvelybemenetemnél.
Egy idő után arra eszméltem, már nem is a saját lábamon állok. Karjaival alámnyúlt felemelt, nekitámasztott az öltözőszekrénynek, és pergőnyelvvel, szaporán csókolgatta, szívogatta a csiklómat. Én meghaltam, én megsemmisültem, azt se tudtam hogy hívnak, percekig élveztem.
Lehet, hogy ki is maradt néhány pillanat, mert a következő kép, hogy a padon ezerrel tűzi a puncusom. Mint egy varrógép ki-be folyamatosan. Ha nem lettünk volna vizesek, lehet hogy kigyulladtunk volna olyan sebesen döfködött.
Már éreztem, hogy mindjárt itt a vég, a kéj, amikor félresiklott a farka a nagy hévtől, és a fenekembe csapódott. A levegőm bennszorult, és csak befelé akartam mindig venni. Úgy gondolhatta, végül is ez is lyuk, tovább tolta magát. Hát én szétrobbantam a gyönyörtől, nem láttam, nem hallottam semmit, csak húztam magamba az egész világot is.
Amikor már azt hittem, ezt nem lehet fokozni, megérkeztek az ujjai is a csiklómhoz. Elmondani nem lehet azt a gyönyört, ahogy a seggemet döföli, közben akárhány ujjával matat bennem. Aztán se kép, se hang, csak a gyönyör.
Csodálatos volt.

Később hallottam, ahogy felöltözik, lehet mondott is valamit, de én csak feküdtem leharcolva.
Később mire az öreg előkerült összeszedtem magam, bár nem tudom mit válaszoltam volna neki a járásom furcsaságát firtató kérdésére.