Tíz másodperc I.

Csak aki nézett már farkasszemet egy üres papírlappal értheti milyen nehéz leírni valamit, ami aztán életre kelve egy üveggolyóba zárt, önálló világgá válik. Ebbe a parányi világba bárki szabadon beleshet, és véleményt alkothat teremtőjéről, akinek többé már nincs lehetősége további magyarázatokra, kiegészítésekre. Abban a pillanatban, amikor az író a története végén leteszi a tollat, és átadja a külvilágnak, elveszíti mindennemű uralmát felette. Én is most így engedem útjára saját történetemet, s mivel e szavak, betűk és mondatok által alkotott térben esetlen gyermekként forgolódom, nézzétek el nekem, ha első nekifutásra nem sikerült tökéletes világot teremtenem.

Az én történetem mindössze tíz másodpercről szól, vagy tán még kevesebbről. Talán annyi időt sem ölel át amennyi két lélegzetvétel között eltelik, még most is vágyom arra, hogy újra megismétlődjön és örökké tartson. Persze minden történetnek van előzménye, szereplője és helyszíne. Az én esetemben előzményként adva van egy férfi és egy nő, akik egymás mellett élve és dolgozva szinte észre sem vették egymást, annyira lekötötte őket a munkájuk, a családjuk és a saját életük. Aztán a sors szeszélye folytán felfigyeltek a másikra, és rácsodálkoztak egymásra. Mindez egy idegen országban történt, távol minden megszokottól. Szép és varázslatos földön, ahol más értelmet kaptak a szürke hétköznapok és mindkettő eddig a másik számára új, ám rendkívül kedves oldaláról mutatkozhatott be. Aztán megszólalt a test is a vágy hangján, és egyre elviselhetetlenebbül kezdett követelőzni.

Ez a pillanat volt az, amikor valójában megérkeztek az idegen földre, jóllehet nem állt a határon senki, aki az útlevelüket kérte volna. Szokatlan, kicsit rémisztő, de eddig nem érzett, jóleső borzongást keltő világ határán álltak tétovázva, a másiktól várva a választ arra, hogy belépjenek e. Aztán testük válaszolt helyettük. Ártatlan táncnak indult, de azzal, hogy egymás közelségébe kerültek, végérvényesen megadták magukat a sorsnak. Működésbe lépett egy olyan erő melyek titkára és összetételére a napjainkban egekig magasztalt tudomány sem tud elfogadható válaszokat adni. Ezen erő a semmiből keletkezik, és könnyen semmivé válik, mindeközben úgy képes összeláncolni két emberi testet és lelket, hogy az néha már fájdalommal vegyes érzéseket kelt.

Először gyengén és alig érezhető jelentkezett az ismeretlen erő, amint kezük a másik kezét érintette tánc közben. Aztán megérezték egymás illatát. Nem a drága parfüm illata volta ez, hanem a partnerük bőrének, hajának, húsának és csontjának illata, amelynek jelenlétét szinte képtelenség tudatosan érzékelni. A nő egyre szorosabban simult testével a férfihoz, áttörve az utolsó korlátot. Ez valahol mélyen a férfi lelkében még gátat szabott annak a leírhatatlan vágynak, amellyel abban a pillanatban, minden idegszálával kívánta őt. És ekkor megtört a varázs. Talán vége lett a zenének, vagy talán kigyúltak a fények. Mindenesetre a férfi érezte, a nő rémületét, látta a szemében a félelem szikráját, amely olyan ember szemében látható, aki letért a számára kijelölt, ismerős ösvényről. Próbálta megnyugtatni partnerét és talán önmagát is, hogy valójában nem történt semmi, azonban tudta hogy a vágy parazsa valahol mindkettejük ölének mélyén felizzott és csak arra vár, hogy eleméssze őket.

Az utolsó éjszakán aztán már nem bírták. Búcsúborozgatásnak indult kettesben, a szállodai szobában, de a nyitott ablakon beáramló csípős áprilisi levegő sem volt képes lehűteni vágyaikat. Miután a férfi először megízlelte a nő bőrének csodás ízét, zsákmányát habzsoló fenevad módjára vetette rá magát. Csókokkal borította a karmai közé került áldozatát, ahol csak érte, míg az végül ott feküdt előtte pőrén, teljesen lecsupaszítva. Játszott vele és kínozta és figyelte minden rezdülését. Rácsodálkozott a szépséges testre amint a gyönyör hullámai elborították. Látta szétnyílni a vágytól pirosló ajkakat, és érezte, ahogy a rózsaszín nyelv hozzátapadva a gyöngy fehér fogakhoz megrezegteti a levegőt. Hallotta fülében a levegő rezgése által keltett kéjes hangokat, amelyek agyában aztán a „Ne” szócskaként tudatosultak. Felfogta a szó jelentését és tudta, még egyikük sem kész arra, hogy teljes egészében kiteljesedjék testi kapcsolatuk. Értette a célzást, és a nő pillantásából kiolvasta, hogy ma éjszaka egyetlen dolgot kivéve már nincsenek tabuk kettejük között. Becézte hát a nő testének minden porcikáját. Sivatagban tántorgó ember módjára kortyolta a megjelenő verítékcseppeket. Soha életében nem látott még ennyire beszédes szemeket, arcot és testet és soha életében nem érzett még ilyen mennyei ízeket. Most döbbent rá arra, hogy eddig folyamatosan éhezett és rettentően szomjazott. Sajnos ebben a szokatlan új világban elképesztő gyorsasággal peregtek a másodpercek és nagyon hamar eljött a hajnal, a visszatérés ideje.

Mikor a gép landolt a kifutópályán és feltűntek a hazai reptér ködbe burkolózó fényei, megpróbálták hirtelen felöltött álarcaik mögött átgondolni mindazt, ami egy hét alatt megtörtént és nem történt meg velük. A férfi számára nagyon furcsa és nyomasztó volt látni amint a nő várakozó férjét átölelve eltűnik a kavargó tömegben és sokkal, de sokkal nehezebb volt odahaza álomra hajtani a fejét kedvesen pihegő felesége mellett. Aztán jöttek a megszokott szürke hétköznapok a munkahelyen, amelyek azonban valamiért nagyon furcsának tűntek. Csak egy kicsit kellett jobban szemügyre venni őket és a férfi számára jól láthatóvá vált a hétköznapok megkopott szürkesége alatt rejtőzködő színes világ. Egy illatfoszlány, egy érintés, egy kedves szó. Bármi, amihez köze volt a nőnek. Ártatlan levelekkel kezdődött újra kapcsolatuk és végül a világhálón órákig elhúzódó virtuális előjátékban kínozták egymást a végletekig. Pár lopott csók a folyosón, az irodában. Aztán titkos találkák, szeretkezések, amelyeket számtalanszor megmérgezett a köréjük és környezetük köré fonódó hazugság áporodott levegője. Teltek a hetek, a hónapok és folytatódott az egymást emésztő, végletekig húzódó társasjáték, amelyben azonban olyan sok szépet és jót kaptak a másiktól, hogy egyikük sem volt képes, arra, hogy lemondjon róla.

Az, aki végigverekedte magát ezen a kisség hosszúra sikeredett bevezetésen, jogosan teszi fel a kérdést: - Megszokott történet, de hol van itt az a híres nevezetes tíz másodperc, hol az a csoda az a nirvána, amiről az elején mesél az író? Nos kedves olvasó a válaszom erre az, hogy elfáradtam és nem vagyok biztos abban, hogy bárkinek is tetszik az amit írok. Ám ha szeretnéd tudni, mi is történt az oly sokszor emlegetett tíz másodperc alatt csak kérned kell, és folytatom történetemet....