Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
Az alagsor. Sötét, kígyózó folyosó, rémületkeltő zajokkal, természetellenes szagokkal, mely...
Belém tolja a farkát és erős csípőjével egész testemet a falhoz emeli. Alig tudom felfogni...
„REANIMÁCIÓS FOLYAMAT BEFEJEZŐDIK 5… 4… 3… 2… 1… REANIMÁCIÓS FOLYAMAT BEFEJEZŐDÖTT. AZ ALANY...
Kedves olvasó! Ez az első történtem. Meglehet, hogy csiszolatlan, vagy kissé bugyuta. Talán...
A pap hasonlóan levágta Madison ruháját is. Őt is vissza kellett fogni önmaga eltakarásától...
Friss hozzászólások
HajnalLany: Köszönöm, hamarosan érkezik a...
2022-08-09 16:21
Pavlov: Jó kemény szex, tetszett :)
2022-08-09 13:39
SunnyDay: Köszönöm, már érkezik a folyta...
2022-08-09 10:11
Szergejecske: Nem rossz, de nekem az első jo...
2022-08-03 11:57
Szergejecske: Nagyon tetszett a történet és...
2022-08-03 11:41
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Szomorú lagzi

 "SZOMORÚ LAGZI.  A következő történet alapja valószinüleg igaz. Egy 20 mondatos nem részletes elmondásból irtam az elképzelt történetet, a nevek,és  a helyszin megváltoztatásával, hogy ne sértsünk senki leszármazottat. Szeretettel:                            
                                                                                  " 
                       (mihálylaci2020)"   
 
                 SZOMORÚ LAGZI (1929)  
         
 
Szeles idő, csepergős, szátyorgós csütörtököt hozott. 1929 et mutatott a  szürke  megtépázott falinaptár, a szegényes bujáki pitarok falán. Őszben jártunk, elmúlt a nyár, izzasztó nehéz volt az ezévi aratás meg a cséplés, de nem panaszkodtak a parasztok, jó volt a termés." Elgyütt" az ősz, mondanák ízesen a helyiek, "megvót" a jó hozamú szüret is. Lett bor fajinan,.de jókat lehet najd belőle innyi'.
     Dédnagyanyám, Julis öregmamám, még huszonéves ifjú asszony volt akkoriban. Ő mondta el nekem 37 évvel ezután, - 1966 táján- a csapó eleji csepp házban ezt a furcsa, zavaros  esetet. Azt mondta: mese ez, de igaz.   Buják 1929 körül nagyon szegényes kis falu volt. Pengő nem nagyon csilingelt, a falu még rítta szép nagy országunk elkoncolását. A grófnál, az uradalomban dolgozott a legtöbb ember.  A sorok, az utcák, mindenhol nagyon sarasak, járda szinte sehol.  Zsúpos kis házak fehérre meszelt falakkal, kicsi ablakokkal. Kerités csak ritkán, ott is görbe karókból. Áram csak az uradalomban , az embereknél a petróleumlámpa adta az esti kis derengő fényt. Október elején már kezdett hamar besötétedni, a kis hegyoldali házakban  a kiskonyhák- ban, pici fények,világosságok  gyulladtak.
         A nedves nyálkás időben egy hosszúszoknyás lány szökött ki az egyik kis házból. Szinte árnyként suhant a hegy az erdő felé.  Félénken ment titokban, izgatottan szétpillantott, és szaladt is néha.  Egy kis kosár volt a kezében azt szorongatta.  A rövid utca, girbegurba házsor végén, amikor az erdős rész kezdődött, balra fordult, és egy kis ösvényen keresztül egy eldugott tisztásra ért.  A kis tisztás nagy szikla mögött állt, olyan szekérnyi  körszerü formát alkotott. A két nagyobb kő között olyan tehén méretü hely,  na odament, - és csak a jóisten látta,... de várta őt ott valaki. Ám a teremtő is csak árnyakat láthatott, meg kedves halk  szavakat hallhatott,...... a sudár termetü fiu mély hangja elcsuklott.   A lány is sirt.  Valamiről féltően beszéltek, elcsukolva, mintha búcsúzkodtak volna…
 
Másnap reggel szebb idő lett. Ferenc gazdáéknál a hatalmas  udvaron már nagy a mozgolódás. Vidám kacajok hallatszanak, Ila asszony ket  testes cserfes szonszédasszonyával tésztát gyúrt, meg katlanban rotyogtatott valamit. Péntek napja lévén amúgy is sok asszonymunka lenne de most,hogy a legényfiuk nősül, az egész család meg a rokonság is segiteni akart. A házukon látszott hogy azért  nagyobb mint a többi, a hosszu gang megemelve, az oszlopok jó magasak, olyan tekintélyesebbek. A hátsó udvarban sok tyúk liba szaladgált, a takaros  kis ólban nyulak rágicsáltak. Ferenc fia, a nősülni akaró Lőrinc itt ott segitett, de inkább élvezte a perceket hogy most őérte van a sürgés forgás. Felkapott egy füleskosár  tüzifát és a katlanhoz vitte. A kert pár lélpésnyire volt tőle, felnézett a fára. Két kismadár csipkedte finoman egymást, tán puszikodtak?  Lőrinc hosszan nezte öket, mintha irigykedne rájuk, ábrándozott is, hát furcsa, de nagyon szomorkás arccal… 
 
Iluskáék  háza nagyon szegény, de itt a hegyoldali lakból nagyon szépen látszódtak "rigófalunk" zsúptetői. Azok megbujtak a sűrű,  sárga-zöld- bordó  szinekben pompázó fák között.  Iluska épp most eltünt, nem lelte az anyja, menézte több helyen majd a fészerben, ahol a sarokban  egy teli zsákon ülve megtalálta. Iluska az arcát tenyerébe rejtette. - - "Te Ilus! Megbolondútá' te jány, hónap elvesz  a  jómódú Lőrincke, te meg  úgy csinász mintha temetni vinnének. "    A lány :  -- Ki tudja idesanyám…  Iluska  apja, a Palya, kapásként dolgozott a grófnak, a summája  éppen hogy elég volt az élelemre, igy a lányának nem tudott lányházi lagzit csinálni.  Iluska megsimogatta apja fejét:    -Nem baj az jóapám, ugyse számít.   - Az apja gyanakodva  ijedten nézett jányára…    
          Közben azért kitakaritottak portájukon, kicsi szerény  dohos szobájukban, az asszony sütött jó pogácsát, meg bort tett az asztalra. Másra ugysem telik nekik, így tán a jányuknak  jobb sora lesz ha a Lőrinc gyerek elveszi. 
 
… Valahol egy másik soron, egy szegénylegény az ő kertjük végiben szinte zokogott.  Guggolt a vén diofájuk  alatt és csak marta magát, járt az agya… 
 
Iluskát egy hónapja már hogy eljegyezte a Lőrinc gyerek, aki jobb sorsú apja segedelmével nem szorult rá a hangyaszogalomra.   Kicsit tétova legényként, immel - ámmal dolgozgatott. Nagyon odavolt az Ilusért, aki eléggé kimérten fogadta a közeledését, de a szülei szépszavú rábeszélésére nagy sirdogálva, de belement a frigybe. Anyja apja nem tudta hogy a 2 évvel ezelőtti nyáron, a sziráki uradalomban a szíve egy szép, de nagyon szegény fiúé lett. A fiút Józsinak hívták, azóta is rejtve, egy nagyon titkos helyen, szép boldog  beszélgetéseik voltak.   Egész Bujákon nem tudták kapcsolatukat, nagy szerelmüket, a szülők sem.  Józsi teljesen kikészült, de Iluska is, amikor a szülők összehozták az Iluska-Lőrinc esküdést.
         Eljött az idő, többször kihirdették őket a templomban.  Lőrinc édesanyja büszkén mutogatta a népnek  az eljegyzési kendőt. -- Az Iluska olyan "boldog", hogy örömében többször látták sirni.      Ezt hitték a faluban…. 
       Már péntek lett. Nem is régen még keddenként voltak az esküdések, de ekkorra már szombat is jó volt ennek.    - Holnap "férhö" kell  mennem a Lőrinchez,  aki jó ember, kedvemet keresi, de miért zokog az én  lelkem szívem? -   eképpen gondolkodott szomorúan Iluska. Tudta ő a választ… 
Palya, Ilus apja  egy szem tehene alól ganajozott, amikor asszonya odament hozzá a kicsi rozoga istállóhoz. - - Férjemuram, itt vótak a jány  kereszt- anyjáék, hoztak 30 tojást meg négy tyúkot hónapra. Ha má" mink nem is csinálunk semmi  esküdési lagzifélét, legalább odateszünk egy jó kiadós ebédet tizünknek.  Palya bólintott.   - Nem tetszik nekem hogy a jány ennyire ki van borúva'.  De hát nem mondta hogy ennyire ellenére van a Lőrinckének.!?  Jajjaj!  De hát ilyen jó módba ugyan hova meg kivel kerülhetne.? 
       Ila asszony már egy negyed éve sutyorogta hajtogatta faluban és a templomban is, hogy az ő Lőrinc fia milyen jó lenne Iluskának, igy, meg úgy.  Iluska anyja sem ellenkezett, tudta hogy jó módba kerülne a lánya, nem is rossz fajta legény a Lőrinc, csak kicsit málé.   Iluska megrémült, sirt-rítt, de belátta az anyjáéknak is segit vele ha belemegy a frigybe. Nem merte soha elmondani szüleinek a Józsit, mert nagyon lusta részeges apja volt a fiunak. Józsi tudta hogy  ő csak egy  titok lehet.   De bizott,... egyszer… hátha.     Ám  most ahogy megtudta hirdetéskor a rossz hírt, nagyon elkesere -dett.  Azt mondta Iluskának, neki nem kell az élet. Na erre Iluska is teljesen odalett. 
 Egyedül csak a hátsó kisházban  két éve betegen fekvő, drága nagyanyjának mondta el a dolgokat. A mama volt a titkos lelki támasza. 
Lőrincék vállaltak minden költséget, lesz szép lagos csizma, szép fehér bujáki menyasszonyruha, még kasznyit is adtak a menethez. Csak az Ilust adják az ő fiuknak, mert őrületesen beleszerelmesedett.   Eljött a szivfájdító nap. Iluska szinte  eltünt,  azt mondták készülödik, pedig csak a mamájánál ült. Ápolta, meg sírt-sírt neki. A mama együtt zokogott vele. Csepergett az eső, mondták is a Palyáéknál hogy nem jó ez az esti udvari mulatozáshoz.  Eljött az ebéd ideje.  Már megették a leveseket, amikor beszaladt Iluska szinte sikitva. - Mama rosszu van, nem is mozdú..!!     Gyüjjön idesanyám  iziben!                                                 
  
No ez kellett a már  igy is rosszkedvü embereknek, sajnos kiderült hogy a mama a mennybe szállt. Mostmár aztán teli lett gyorsan a falu a hirrel hogy, "szegény Ilus boldog lehetne, de mostnár csak rí meg rí" . Iluska imádattal szerette mamáját, de más dolog miatt  volt ám  a  halálos fájdalma . Elment a mama, mostmár nincs kivel megbeszélnie mérhetetlen szerelmi bánatát. Meghalt a  mama, mi lesz most? 
Iluska hullatta könnyét a mamáért, megjöttek a sirató öregasszonyok, a pap, rendbe tették felöltöztették  a szegény öreg nénit.  A Lőrinc családja megértette ezt,  de az esküdést meg kell tartani, az már nagy szégyen volna ha elmaradna. A lenti kisházban megtették amit kellett az eltávozott mamával, de fent menni kellett az esküdés előtti dolognak. Nagyon fájt Ilusnak a mama elvesztése, de, amit csak az ő szive tudott, megszakadt a szive Józsiért is. Igy aztán senki sem tartotta furcsának hogy Iluska halálosan szomorú, sírós, sápadt lett egész nap ezután. Lőrinc mebeszélte Pistával ,a lovaskocsissal, hogy hozzák el a kisérő lányokat meg a kasznyit Iluskáéktól, ahogy kellett. Eljőtt a délután 5 óra, a temlomnál várta Lőrinc amint a szerény  lányos menet megjött. Iluska szemére  nem volt vethető hogy kisirtan, nagyon megtörten érkezett. Megtörtént a szomorú arcokkal teli templomi szertartás, a fontos válaszoknál a fiatalasszony hangosan felzokogott valamit mondott. Ezt igennek lehetett hallani. 
"Vót hat egy szeginy jány aki szeginy leginyt szeretett, de szüleinek jót akarván belement a szomorú esküdésbe. De igy a jány és a titkos leginy szíve is meghasadt. Tudható vót hogy nem lesz ennek jó vége."  
 A Lőrincéknél volt csak a templomi szertartas után esti vacsora. Iluskáék kevés rokonságát áthivták hogy vacsorázzanak velük. Iluska meg Lőrinc bement a szobájukba. Alig lehetett őket látni. Lörinc néha kijott, beszélgetett a rokonaival, meg pajtásaival, aztán ő is bent volt Iluskával. Aki, mint mondták nagyon sajnálja nagyanyját, meg fáj is a gyomra. Igy hát nem tünt fel senkinek a ritka jelenléte.
A vendégek eszegettek a herőkéből, pampuskából, finom volt a diós kifli is. megvacsorázott a nép, beszélgettek hallgatták a cigányok  hegedűs  cimbalmos  magyarnótáit.  Aki becsiccsentett táncra perdült.
 
Julis mama kérésemre folytatta a lagzis történetet. 
"Több jány járt már igy Bujákon, vót aki megtört, és igy leélte éleletit, akkoriban még a szülök megmondhatták, kihez menjen a jány. De belegondónyi is rossz, hogy mit élhetett át Iluska. Jó arcot vágnyi a kötelező táncban, amiközben pegyig a lelke teljesen odavót. Inkább meghalt vóna ő,  ne a drága mamó. 
Lőrincéknél az udvaron felállitott tákolt fa asztalok mellett állva iszogattak  a vőlegény rokonai.  Szomorú volt az idő, néha sirtak a felhők, de nem üzte a fészerbe az embereket.  Ették jóízűen a lagzis pörköltet haluskával.  Itták a bort meg az erős vegyespályinkát.  
Szomorú volt Ilus édesanyja édesapja, meg szép  jánytestvére  mert látták,  Ílus boldogtalan.  Oszt legszomorúbb Ilus jányuk  vót,  gondókozott,   jajj  hogy meneküljön? 
 
Éjjel 11 órakkor fordult meg Ilusunkkal a világ. Valószinü hogy ezt senki sem vette észre. Iluska rokona, egy lány unokatestvér odament Iluskához,  (Lőrinc sem látta)  súgott neki valamit.  Utólag úgy tudták, azt mondta neki, hogy a kapuban a lesők közül egy idegen azt üzente neki hogy… "Valaki  neki ment az erdőnek. Vége van…. " 
Iluska mindent értett, arca lemerevedett, percekig csak állt, nézett üresen a semmibe.  Aztán látták, bement a szobába. Ekkor egyedül volt. Belülről kattant a kulcs. Ez a kis szoba akkor  az átöltözködésre volt kitalálva.  Ablaka a nagy lombos  dús kertre nézett… 
Utólag, ezen jelenet után ugy három hónappal kezdték el mondani a faluban hogy Iluska nagyon mérgesen meghagyta ne merjék őt zavarni a szobában!  Még Lőrinc is kinn ragadt, de a sok petróleumlámpa egyre fogyott elhalkult a nép, és kettő órára már alig volt ember az udvaron.  Mivel senki sem látta, Lőrinc aggódva  friss asszonykájáért  benyomta az ajtót.  Még jó, hogy csak édesapjáék voltak csak jelen.  Bement  Lőrinc  a szobába, a többiek vártak kinnt.  Rovid ideig benn volt,  majd kijött, és behivta anyját, apját.  Azok benentek,  -nagy némaság „hallatszott” ki csak.  A megmaradt pár rokon is elindult haza,  az asszonyok támogatták az italtól gyenge lábon álló uraikat.  Nem tudták akkor még, hogy miről diskurálnak benn.  Egy jó fertályóra múlva kijött a mindig leghatározottabb családtag az Ilus néne,  és szomorkásan véget vetett az  amugy is  szomorkás  dinomdánomnak.  Mindenki lassan hazament,  aki józan volt  az ugy tudta hogy Iluska mamája a baj oka,  meg hát a gyomra is fájt a jánynak.
De nem ez volt az óriási nagy baj. Benn szörnyűségre jöttek rá. 
Ezt a falu csak hetek múlva tudta, (sejtette) meg…. 
     
 Csendes volt a tél 1930 elején. Háromszor esett  nagy hó, és kétszer jött  vihar.  A falu hóval fedett fagyos utcáiban több lovas szán fordult elő ilyenkor, a gyerekek nagy örömére.  Már  február vége felé, siratták a gyerekek a havat, jajj vége a télnek, a szánkázásnak.  Felkerültek a" pallásra" az alacsony, egyszerü, fából faragott szankók.  
 
Sok vidám, piros arcú siheder lány nőtt fel, és már mosolygtak  a csinosabb  kacér legínyekre.. 
 
Azt beszélték a faluban hogy az azóta eltünt Iluska, az esküdése után 4 nappal felszállt egy idegen kordéskocsira és elment világgá.  Szégyenlette ezt nagyon Lőrinc, de védte magát, hogy a nagyanyja halála zavaritotta meg.
" Februvár végin terjedt egy pletyka, hogy talán meghalt Ilus az erdőben. Önkezivel.  Nem akart ő sehogy férhömenni, na és avvót a nagyon furcsa, hogy eltünt a faluból a szeginy Józsi gyerek is. Ugyanakkor mint Iluska. Egyből tanágattak a pletykásabb népek, hogy ezek titkos párok lehettek. Ez a pletyka a lagzi után olyan 1 hónappal kezdett szétmennyi a faluban. Addig úgy- ahogy símítgat ták, mismásóták a dógot a Lőrincék, de nem tudták ezt csinálni sokáig. Igen, elment valami kocsival, sírva zavarodottan, Lőricet itthagyta, mondogatták." 
 
 Valójában azonban azon a bizonyos estén, szörnyü dologra jött rá Lőrinc a szobában.  Megroggyanva hivta be szüleit.  Lőrinc tiszta rémület, kezében egy gyürött kicsi barna papír.  Iluska sehol nem volt a szobában.  A kicsi ablak nyitva. Az edesanyja kikap ta Lőrinc kezéből a csepp papirt, amire grafittal volt írva.     "Legyé boldog én meg akarok halni! ".  Mindenki dermedten állt, kezdték érteni, mi miért történt  az utolsó hetekben.   - Elment tülem,... de idesanyám keressük meg!   Nem lehet baja, én nagyon szeretem!   Ilus mama 3 megbizható rokoná val, meg az urával, még abban az órában elmentek. Keresték kutatták Ilust, az erdőben , a Kálváriánál , a földutak mentén, kimentek a kastély-tóhoz, a bányákhoz is . Ilus kedvenc helyeit sem hagyták ki. Több napon át keresték, félve, titokban. Nem akar ták a falu megvetését.   Aztán úgy 4 nap múlva, őnekik tünt fel,( mert hallották)  hogy nincs meg a Józsi sem.  Siratta Józsit az amúgy részeges apja, mert az hirlett, hogy Józsi nagyon elkeseredett valamin, saját kezivel akart meghalni.   Na ezeket Lőrinc magában szépen összerakta, és megdöbbent.   Megdöbbent és összeroppant.  Anyjával apjával tudatta  - "Ezek együtt voltak, ezek bizonnyal együtt haltak.  Ő tehet róla!" Pedig nem akarta Ilust szomoritani, nem tudta, nem vette észre, hogy mást szeret. Anyjáék némán hallgatták mit gondol a fiuk, aztán bólogattak. Abban maradtak hogy siri titokként marad ez a családban.  Nem akarták senkinek elmondani. " Lesz majd ahogy lesz. Valahova, valamikor, egy ismetetlen kordéskocsissal elment a faluból, megzavarodva" .  Ez volt a mondásuk, de szivük mélyén tudni vélték, hogy halálba ment a két fiatal…
Szomoru lagzi volt, szomorú hetek hónapok jöttek, nem lelték őket sehol, maradványokat sem találtak, de hát ilyen nagy erdőben mint a bujáki, sok a ragadozó, huu… sok minden történhetett.   Így lett tehát vége a szomorú lagzidrámának.
 
Azaz mégsem, mert az előbb emlitett télvégi napon, a sok lovasszán egyike hibás lett. Eltört egy része. Karaj Ferinek, a szandai asztalos ismerőse jött át  a hegyen nagy nehezen, hogy javitsa az óriás fahordó szánt.  Dolgozott, javitotta a szánt, és beszélgettek. Egyszer  megemlitette, hogy a rokonánál Szandán szállt meg pár hónapja két nagyon furcsán viselkedő fiatal,  valami Józsi és Ilus. Siettek,gyorsan mentek is, a nagy Budapest volt a céljuk, cselédnek várták őket valami Pesti uraságnál.  Karaj Feri tovább fagatta a szánjavítót, , és megdöbbent.   Azonnal rohant Lőrincékhez. Furcsa volt, de Lőrinc fellélegzett. - Legalább él Iluska.  Persze hogy nem birták tartóztatni, utána ment a dolgoknak. Igen szinte biztos lett, hogy az eltünt páros ment Szandán keresztül.  Anyja, a mindig okos és ügyes asszony, nagyon félt mi lesz  Lőrinc lelkével. Szinte remegve kérdezte fiát hogy most mi lesz?   Nagy meglepetésére Lőrinc mosolyogva ezt mondta:
-Örülök idesanyám hogy Ilus él, kicsit annak is hogy Józsi is megvan. Ha mást szeretett, legyenek boldogok! - aztán nagyon boldog arccal hozzátette:
-Idesanyám  az eltelt négy hónap alatt nagyon átgondótam mindent.  Nekem olyan jány kell, aki örül nekem, ragyog mikor meglát. A téli utcán megláttam egy piros arcú édes jányt, nagyon integet mindig  nekem, amikor kocsival vagy szánnal arra megyünk….     
 
                (Bujáki Írások-mihalylaci2020) 
 
 
Hasonló történetek
4766
Felöltöztették este feketébe a lányt, esküvői díszeket festettek arcára és kezére, felékszerezték, fején a kendőt ezüst pánttal fogták oda, nyakába arany láncot akasztottak, ujjára égköves gyűrűket adtak, derekát arannyal átszőtt övvel díszítették, és lábára selyem szandált húztak. Aztán az asszonyok elénekelték neki a menyasszony dalát...
3795
Éhséggel merült álomba ismét.
Képekért könyörgött, útért – bár imája névtelen volt, s valahogy olyan, mint a fel nem adott fenyegető levelek.
Mindaz, ami ébredéskor megmaradt, forró benyomások izzadtsága volt csupán. Képek, melyek eleve a fikció részei. Olvasta tán őket...
Hozzászólások
Még nincsenek hozzászólások
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: