Szép szombat délután

Nemrég egy szép szombati napon édesanyámék úgy döntöttek, leutaznak Balatonra a hétvégére, így a ház kiürült, egyedül voltam otthon. Barátnőmmel úgy gondoltuk, ez megfelelő alkalom az utóbbi időben megritkult együttléteink pótlására.

Dél felé járhatott az idő, mikor barátnőm megérkezett, és rövid beszélgetés, és néhány süti elfogyasztása után nekem esett. Finom, lassú, érzéki csókokkal kényeztette számat, miközben hátam és mellkasom simogatta a pulcsi alatt. Azért én sem tétlenkedtem, ingét gombolgattam, és közben néha-néha átfutott kezem melltartója fölött, és lágy mozdulatokkal ingereltem gyönyörű idomait. Édesem gyorsítani kezdett, mind a csókokban, mind vetkőztetésemben. Ettől nem kívántam lemaradni, szerettem volna mindent megadni neki ezen a napon. Ám megelőzött...

Amint minden ruha lekerült rólunk, hanyatt döntött, és gyors mozdulatokkal előszedte a selyem sálat, amit a polcon tartok. Kezeim összekötötte, és fejem fölé tette. Tudtam, most rá kell hagynom magam, ha nem teszem, csak elszomorodik. Ekkor a süti mellé vett tejszínhabot kapta föl, és nyomott belőle kicsit mellkasomra, hasamra, belsőcombjaimra, és igencsak meredező kéjrudamra is. Én már ekkor alig bírtam magammal, de ő csak folytatta. A tejszínt selymes nyelvével lenyalogatta rólam, majd férfiasságom vette kezelésbe. Nyelvébe bugyolálta, körözött rajta, majd szívogatni kezdte. Ekkor nekem már görcsbe rándultak az izmaim, annyira közel jártam a fellegekhez, de Ő tudta, mikor lehet még megállni, és meg is tette. Én már remegtem, míg Ő fölém hajolt, és mellét számhoz irányította, én vadul csókolgattam, legalább kicsit le tudtam vezetni feszültségemet. Ezt sem hagyta sokáig, újra visszatért ágyékom büszkeségére. Kezével végigsimította, majd ajkai közé vette, hasam ekkor megint megfeszült, izmaim lüktettek. Finom ujjai hasamat, mellkasomat simogatták, majd lecsusszantak, és falloszomon kezdtek játszani. Nem kellett sok, már amúgy is nehéz volt kitartani, hát még ezzel az új ingerrel, hamarosan fürgén mozgó szájával eljuttatott a "felhők és eső" pillanatába. Minden porcikám zsibbadt, minden izmom összerándult. Percekig csak lihegni tudtam, oly jó volt, amit átéltem, de utána hamar magamhoz tértem...

Ekkor jött el az én időm, mosolygós arcára néztem, és hatalmas csókot adtam neki, miközben nyelveink örvénylettek egymás szájában úgy mozogtam, hogy fölé kerüljek, és most övé volt a kiszolgáltatott sorsa. A tejszínnel spirális köröket rajzoltam Szerelmem melleire, majd egy nyilat hasára, és két egyenest belsőcombjaira. Lenyalogatásukat először a hasával kezdtem, majd áttértem melleire. Megpróbáltam a lehető leglassabban mozogni, aminek meg is lett az eredménye, mire egyik mellével végeztem, már halk sóhajok hagyták el szépívű ajkait, és mellkasa ütemesen emelkedett, süllyedt. Áttértem másik dombjára is, és a spirál ívét követve húztam rajta végig nyelvemet. Mire ezzel is végeztem néha már csípőét is dobálta, de most nem szántam neki gyors kielégülést. Lejjebb haladtam formás hasán, majd szemérme fölött átlibegve combjaira csaptam le. Fejem föl-le mozgott, miközben a tejszíncsík egyre csak fogyott róla. Ekkor már olyan állapotban volt, hogy egy-egy leheletem hullámzást indított be izmai működésében. Fölnéztem, és láttam szemében az őrjítő vágyat, és a kérést: "Ne kínozz, fejezd be amit elkezdtél! "

Én hallgattam a kérésre, és nyelvem gyönyörű vágatához illesztettem, már ez hatalmas sóhajt váltott ki, hát még amikor végig is nyaltam kétszer-háromszor. Ő már nem bírta, csípőjét megemelve tolta magát egyre közelebb, amit én ki is használtam, és nyelvem addigra már teljesen nedves völgyébe csúsztattam. Úgy mozogtam benne, mintha nem is nyelvem, hanem kéj rudam lenne az, amin épp vonaglik. Ennek meg is lett a hatása hamarosan olyan sikolyok köszönték meg kitartó munkámat, amilyeneket nem is gondoltam volna, hogy ember képes kiadni. Teste vonaglott, melle zihált, csípője tekergett. Vagy egy percig lehetett ebben az állapotban, mikor sikerült annyira lenyugodnia, hogy meg tudjon szólalni. A szó az volt: "Szeretlek".