Súlytalanság

2129. december

A fotocellás ajtó zajtalanul húzódott el utamból. Rögtön arcomba vágott a fagyos északi szél, amit még a több száz emeletes felhőkarcolók sem tudtak feltartóztatni, hiába volt enyém éppen a Metropolis szívében. A kabátujjamra erősített kijelzőre pillantottam, mínusz húsz fokot mutatott. A számlap melletti gombot kicsit elcsavartam, ruhámba épített hőszabályozó rendszer szinte azonnal melegíteni kezdett. Kiléptem az utcaszintre. Már egészen elszoktam attól, hogy legalulról szemléljem az ormótlan épület-halmazt. Szívesebben használtam a házak felső szintjeit összekötő csőrendszert, ami innen nézve egy hatalmas világító pókhálót juttatott eszembe. Az elmúlt három évben talán nem is jártam lent a föld közvetlen közelében. Nem tudom mi vitt arra, hogy kilépjek a kényelmes, klimatizált biztonságból, és így tegyem meg utamat szemközti házban lakó barátomhoz. Az épületeken belül minden megvan, amire szüksége lehet az embernek; hipermarketek, üzletek, mozik, éttermek, orvosi rendelők szinte mindegyik emeleten.

Minden felhőkarcoló egy külön város, utcákkal, saját iparral, kereskedelemmel, önkormányzati rendszerrel és többszázezer lakossal. Összerezzentem, amikor mögöttem kattant az elektromos kapu. Körülnéztem, egy lelket sem láttam a félhomályban. A közvilágítás helyett a felhőkarcolók ontották csak fényüket, de mivel a legalsó ablak is vagy ötven méter magasan lehetett, a házak tövében elég félelmetesnek tűnt az esti séta. Nem sokat tűnődtem, inkább elindultam a szemközti épület felé. Legalább két kilométeres utat kellett megtennem, így sietősre fogtam lépteimet. Jó húsz perc gyaloglás után értem a másik torony aljához. A kapunál lehúztam a kesztyűmet, és tenyeremet a jéghideg leolvasóra helyeztem. A fene enné meg, még jó hogy nem fagytam oda – morogtam félhangosan, miközben fázósan zsebre tettem a kezem és vártam, hogy kinyíljon az ajtó. A falon túlról a hidraulika tompa zúgását hallottam, de a kapu zárva maradt. Kezemet újra a fluoreszkáló lapra helyeztem, de ismét nem történt semmi. - Ne is próbálkozz! – ijedten pördültem meg a női hangra – Régen befagyott. Persze senki sem akarja megjavítani.

A lány egy méterre állt tőlem, nem értettem, hogyan tudott ilyen észrevétlenül a közelembe lopózni. Csak a szeme látszott ki a termo-ruhából, de az rögtön elnyerte tetszésemet. Sötétzöld írisze vidáman csillogott. Úgy mért vele végig, mintha épp valami új szerzeményében gyönyörködne. Azt hiszem mosolygott is, legalábbis a szeme sarkában lévő vékony ráncok összehúzódásából erre következtettem. Amennyire meg tudtam becsülni, huszonöt-harminc éves lehetett. - A nevem Angie – szólalt meg újra, látva rajtam a meglepetést, amit megjelenésével okozott – Van egy vészkijárat is nem messze innét, azon be tudunk menni, közelebb van, mint a következő kapu. Ha akarsz, velem jöhetsz.
- Hálás lennék, ha odavezetnél – nyögtem ki.
- Akkor gyere – ezzel sarkon fordult és ruganyos léptekkel elindult az épület sarka felé.

Mellé zárkóztam, és menetközben viszonoztam a bemutatkozást. Enyhén biccentett, de úgy tűnt, mintha nem nagyon akarna társalogni. Szótlanul haladtunk egymás mellett, és akárhogy is szerettem volna kifürkészni arcvonásait, a csuklya gondosan takarta előlem. Hirtelen állt meg a lány, majd a falhoz lépett. Nem tudtam mit keresett, hiszen nem láttam semmiféle bejáratot. Angie a hideg fémnek támasztotta tenyerét egy olyan helyen, ami szerintem épp olyan volt, mint bárhol másutt; csupasz, sima, szürke. Már kezdtem arra gondolni, hogy megbolondult a lány, vagy csak meg akart viccelni, amikor a beton talajból egy kis fülke emelkedett ki. - Szállj be – belépett utánam és behúzta az ajtót. A lift süllyedni kezdett. Körülbelül fél percig mehettünk lefelé, majd nagyot zökkenve leérkeztünk. A terem, amibe beléptünk hatalmas volt, és tele volt zsúfolva különféle gépekkel, robotokkal. A falak, végig acélból voltak és rettenetes hideget árasztottak, vagy harminc méter magasra nyúlhattak fel. - Hol a fenében vagyunk? - Az alagsorban. Legalábbis én így hívom – jobbra mutatott – ott van egy lift, azzal fel tudsz jutni az emeletekre. Lehetőleg ne fuss össze senkivel. Ez tiltott terület.

Valahogy nem volt szívem elindulni, csak néztem a lányt és ő is nézett engem. Mondani akartam valamit, de semmi jópofa szöveg nem jutott eszembe, amivel ki tudnám hámozni a ruháiból, noha erős vágyat éreztem, hogy megfektessem. Pedig még csak öt perce ha ismertem, sőt még igazán nem is láttam, hogyan néz ki. - Nincs kedved menni, igaz? – szembesített végül gondolataimmal kedves, halk hangján. - Nincs – feleltem kurtán. - Gyere velem - mondta néhány másodpercnyi szünet után. Elindultunk a terem közepe felé, továbbra sem beszélgettünk. Miközben lavíroztunk a kacatok között, hátrahúzta csuklyáját, megrázta fejét és előtűnt hátközépig érő, göndör vörös haja. Végre az arcát is megpillanthattam. Istenem, micsoda angyali szépség – gondoltam magamban, és talán még a szám is nyitva felejtettem, ahogy bámultam. Ovális, szimmetrikus arc, finoman ívelt áll, telt ajkak, és persze azok a kacéran csillogó zöld szemek… Korát tekintve alighanem tévedtem; talán húsz egynéhány éves lehetett. Vajon mit kereshet itt egy ilyen tökéletes szépségű fiatal lány? Hirtelen megtorpant és berántott egy rakás előző évtizedekből ott hagyott ipari robot fedezékébe. Kicsiny mutatóujját a számra helyezve intett csendre. - Jön valaki – suttogta a fülembe, alig hallhatóan, finom lehelete megborzongatta tarkómat.

Egy őrcsoport igyekezett keresztül a termen, talán négyen lehettek. Egyikük erősen raccsolva, de annál nagyobb orgánummal mesélte esti élményeit valami luxuskurváról a többiek trágár közbeszólásai közepette. Ahogy közeledtek felénk, a lány egyre jobban nekem hátrált. Tíz méterre tőlünk álltak meg.
- Ez az a gép – szakította félbe társát egy magas termetű gárdista – szétszedjük, aztán vihetjük is. Ezzel neki is estek a robotnak. Angie-re pillantottam, átszellemült arccal azon tűnődött, merre tudnánk kijutni.
- Minek az nekik? – kérdeztem halkan.
- Odafent néhány antik darabért igen jó pénzt adnak. Jó szimattal itt egész vagyonokat lehet keresni. Jó lenne, ha nem vennének észre minket, az sem egészen törvényes, amit ők művelnek, és azt hiszem nem igazán örülnének tanúknak - Kézen fogott és maga után húzott --- Erre talán meg tudunk szökni. Óvatosan lépkedtünk, szerencsénkre az őröket teljesen lekötötte munkájuk.

Tízpercnyi lopakodás után fellélegezhettünk. Elég messze kerültünk, hogy ne vegyenek észre. Egy ajtóhoz értünk, amin keresztül egy az előzőhöz hasonló terembe jutottunk. Angie már nem vonszolt maga után, de a kezemet továbbra sem engedte el. Apró tenyere melegen bújt meg enyémben. Hüvelykujjammal kézfejét kezdtem simogatni, rövidesen ő is hasonló mozdulattal válaszolt. Gondoltam egy merészet és magam felé húztam, szemébe néztem azzal a szándékkal, hogy megcsókoljam, de riadtan elkapta tekintetét, s kezét is kihúzta gyengéd szorításomból. – A francba – gondoltam elkeseredetten – azt hiszem kicsit elhamarkodtam a dolgot. Aggodalmam alaptalannak bizonyult; ujjait újra az enyémek közé fűzte, és most ő fordult felém. Kedvesen rám mosolygott és szorosan hozzám bújt, fejét mellkasomra hajtva. Nem tudtam minek tulajdonítani, hogy ilyen gyorsan meggondolta magát, de az igazat megvallva nem is nagyon érdekeltek az okok. - Nagyon jó, hogy találkoztunk – mondtam – már régóta vártam rád.

Arcához hajtottam fejem, hosszasan csókoltuk egymást. Hámozni kezdtem ruháiból, de ő lefogta kezemet.
- Ne itt. Gyere, mutatok valamit.
- Bárhová utánad megyek – válaszoltam neki. Így visszaemlékezve azt hiszem ezt akkor komolyan is gondoltam, ami különben nem jellemző rám fél órás ismeretség után. Volt valami ebben a lányban. Valami, amit nem érhettem fel ésszel, valami, ami miatt muszáj volt az ösztöneimre hagyatkoznom. Pedig ez sem szokásom, mindig is a logika volt a szenvedélyem, ezért is álltam informatikusnak. De akkor egyszerűen nem tudtam józanul gondolkodni, az agyam helyén mintha egy hatalmas szivacs lett volna. Belém karolva vezetett tovább egészen egy kisebb szobányi fémdobozig, rajta egy ajtóval.
- Súlytalanság kamra – súgta, látva tanácstalanságomat.
- Azt hittem azokat betiltották, mert életveszélyesek az emberi szervezetre.
- Igen. Azért van itt. Már vagy ötven éve. Voltál már ilyenben?
- Nem. Működik?
- Bizony ám! Néhány barátom rákötötte a városi hálózatra. Sok energiát fogyaszt, de a fő energiaellátónak ez csak csepp a tengerben, senki sem veszi észre.

A bejárat mellett egy régi típusú numerikus billentyűzet volt, ma már rég nem használnak ilyesmit biztonság-technikai célokra. Amint az ajtó elhúzódott bepillantottam a helyiségbe. A belső falak, melyeket előrelátó gondossággal vastagon kipárnáztak legalább két méterrel beljebb voltak a külsőknél, nyilván a köztük lévő terület rejtette a gép szerkezetét. Angie a következő pillanatban már lerúgta cipőjét és a szoba közepéről nézett felém várakozón. Utána léptem én is. Néhány pillanatra teljes sötétség és csönd borult ránk a kapu záródásával, majd halvány fény kezdett derengeni, aminek a forrását nem sikerült felfedeznem. Egyre erősödő duruzsoló hang ütötte meg fülemet, ahogy lassan közeledtem gyönyörű csábítóm felé. Egyre könnyebbnek éreztem magam, míg végül már lábam nem érte a talajt. A velem szemben álló Angie is emelkedni kezdett; ahogy kitárt karokkal lebegett a föld felett valóban úgy nézett ki, mint egy angyal. Végre elértem, magamhoz húztam. Átölelt a lábaival, úgy szorítva, mintha el sem akarna engedni többé. Furcsa volt, hogy súlyát – ami különben sem lehetett volna teher – egyáltalán nem éreztem, ahogy a sajátomét sem.

Ajkait az arcomhoz érintette. Csókjai szinte légiesek voltak, talán hozzám sem ért igazán. Finoman belemélyesztettem fogaim fülcimpájába, majd felbátorodva a válaszul kapott mély sóhajtól kalandozni kezdtem rajta nyelvemmel. Láthatólag élvezte ezt a fajta kényeztetést. Kezdtek kényelmetlenné válni ruháink. Türelmetlenül húztam le kezeslábas termo-ruháján a cipzárt, és meglepődve tapasztaltam, hogy alatta nem viselt semmit. Elengedett, felhúzta térdeit, hogy a következő pillanatban már teljesen meztelenül lebegjen előttem. A látvány felülmúlta legszebb vágyaimat is. Nem túl nagy, de kerek melleivel bizonyára a gravitáció sem bírt volna; látszatra is feszesnek, keménynek tűntek. Kiemelkedő bimbói árulkodtak nemi izgalmáról, hiszen egyáltalán nem volt hideg. Lassan pörgött tengelye körül a levegőben lehunyt szemekkel, így gondosan szemügyre vehettem, miközben magam is kezdtem ledobálni gönceimet. Egy deka fölösleget sem láttam rajta, mégis egy méterről is érezni véltem testének nőies puhaságát.

Mindenhol teljesen szőrtelen volt, így nem kerülhette el figyelmemet az enyhén nyitott combjai közötti nedves csillogás sem. Különös hatással volt véráramomra a súlytalanság, farkam még soha nem tapasztalt keménységgel meredt előre. Nem bírtam tovább várni, megragadtam karját és magamhoz rántottam a meztelen szépséget. Teljes hosszában hozzám simult, kinyújtott lábakkal combjai közé, szeméremajkaihoz szorította férfiasságomat belepve nedvével. Figyelmemet megosztottam feneke és mellei között, olyan hevességgel simogattam, markoltam őket, mintha ez lenne életem utolsó alkalma, hogy nőt foghatok. Csípőjét lassan előre-hátra mozgatva dörzsölte csiklóját péniszem tövéhez. Minden mozdulatnál halk nyögés tört fel belőle. Megfordult, a fenekével nyomult hozzám, karjait tarkómba akasztva kapaszkodott belém, én pedig végigkalandoztam ujjaimmal forró testén. Feljebb emeltem derekánál fogva, ő megérezve szándékom hátrafeszítette csípőjét, így farkam könnyen utat tört magának hüvelyében, neki feszülve G pontjának. Elölről benyúltam résébe, és csiklóját kezdtem dörzsölni.

Figyelmünket annyira lekötötte a szeretkezés, hogy alig vettük észre, hogy a falhoz értünk. A hátamon landoltam, de a rugalmas fal felfogta az ütközés erejét és visszairányított minket a kabin középpontja felé. Mivel belül minden fal egyforma volt, már fogalmam sem volt róla, hogy éppen milyen helyzetben vagyunk. Szétcsúsztunk, de nem engedtük el egymást. Angie lenyúlt, megmarkolta farkamat, odahúzta magát és ajkaival makkomat kezdte csókolgatni, nyelvével körüljárta peremét, majd teljesen szájába vette. Erőteljesen szívott, miközben feje ütemesen mozgott, majdnem tövig benyelte faszomat. Nagyon közel jártam, hogy torkára engedjem a spermámat, de sikerült magam visszafognom. Félrelöktem egy arcom felé lebegő ruhadarabot, és óvatosan megfordítottam Angie-t a vállánál fogva, úgy hogy 69-es helyzetbe kerüljünk. Angie combjai közé szorította fejemet. Nem volt türelmem a lassú izgatásra, nyelvemet egyszerre résébe fúrtam, és vadul körözni kezdtem kisajkain és csiklóján, bele-belenyalva hüvelyébe is. Ismét közelítettünk a falhoz, de most már kezemmel meg tudtam tartani mindkettőnket.

Angie elengedett és lejjebb csúszott rajtam, megfogta bokáimat, lábát hátam mögött kulcsolta össze. Farkamat nedves résébe irányítottam és egy mozdulattal egészen tövig belé hatoltam. Makkom hegyén éreztem föl-alá húzódó méhszáját, ahogy erőteljes lökésekkel döfködtem. Formás fenekének két félgömbje hívogatóan tárult elém, közöttük ánuszának lüktető rozettájával. Nem tudtam ellenállni a kísértésnek. Kellő nyálat képeztem, és ujjammal felvittem hátulsó nyílására. A peremnél kezdtem az izgatását, majd fokozatosan közeledve ujjamat a remegő lyukra helyeztem, és benyomtam első ujjpercemet. Vártam némi ellenállást Angie-től, de kellemesen csalódtam. Lábamba kapaszkodva feljebb tolta magát, míg péniszem is, ujjam is tövig beléfúródott. Záróizmai egyre lazábbá váltak, így megpróbálkoztam középsőujjam bevezetésével is. Könnyedén ment.

Angie mozgása mind hevesebb lett, éreztem, hogy számára közel a kéj. - Igen – nyögte – dugd meg a seggemet is! Kérlek csináld! Nagyon jó…el…!!! Hangosan felsikoltott, fejét hátrafeszítette, teljesen összerándult az élvezettől. Lábai még perceken keresztül megremegtek ahogy újra meg újra rátörtek a kéj hullámai. Mikor kissé lecsendesült, kihúztam belőle botomat és végbélnyílásához illesztettem. - Óvatosan csináld! – kért gyöngén, de nem hallgattam rá, agyam kezdett elhagyni és elég durván vágtam belé farkamat. Felkiáltott a fájdalomtól, de csak egy pillanatra húzódott el, amint megszokta a feszítést, kezdte élvezni. Egyik kezemmel combjai közé nyúltam, beledugva három ujjamat ernyedt hüvelyébe, tenyerem élével érzékeny pöckét izgattam, míg másik kezemmel bal mellét gyömöszöltem. Érezte egyre gyorsuló mozgásomon, hogy mindjárt beléélvezek. Elkapta szeméremdombján matató kezemet, és addig ügyeskedett, míg négy ujjamat sikerült feltolnia magába. Hüvelye egyre hevesebb összehúzódásokba kezdett, tenyerembe vastagon folyt gyönyörnedve, ahogy megindult második orgazmusa.

Az erős szorításra bennem is kattant a kapcsoló és megállíthatatlanul kezdtem telepumpálni újdonsült szeretőm fenekét. Amikor felöltözve kiléptünk a kamrából kellemetlen meglepetés ért minket. A négy őr fogott körbe minket. Magamban káromkodtam.
- Hancúrozunk, hancúrozunk? – mondta a raccsolós gúnyosan – Na hadd nézzem csak az azonosító iratotokat!
- Nézze uram… - kezdtem miközben átnyújtottuk a kártyákat, de nem hagyta hogy befejezzem.