Stop

Sóhajtva nézett ki az ablakon. Ameddig ellátott, állt a kocsisor. Vigasztalanul dugóba került. Még szerencse, hogy megy a légkondi, különben valószínűleg réges-rég hőgutát kapott volna. Úgy látszik rosszul indul ez a hétvége, bár az is lehet, hogy nem kellett volna péntek délután kettőkor elindulni a Balatonra. Mindenkire most jött rá vakációzhatnék. Persze az autópályát felújítják, de csak azért, hogy jövőre már ezért is fizetni kelljen. Addig meg dugó.

A sor araszolni kezdett. A mellette haladó autóban üvöltött a zene, a felhúzott ablakon át is jól hallatszott. Ahogy átnézett, látta a két napszemüveges, kefehajú srácot. Letekert ablakkal autóztak, talán azért, hogy mindenki számára élvezhetővé tegyék a muzsikát. Ők is biztos a Balcsira tartanak egy jót bulizni. Strandolnak a beach-en, csajoznak, jól érzik magukat. Van hozzá elég pénzük is, ez látszott az autójukon. Milyen megszokott lett mára a sötétkék BMW. XXI. század, Magyarország. Suhancok nagy autóban, apuci pénzén ők a királyok. Legalább is azt hiszik.

Ahogy meglódult a sor ő is odalépett az Opelnak. Cégautó, cégköltség, de mégis csak Opel. Azért szerette. Végül is elvitte mindenhova, sőt a család is elfért benne. Nem kell elégedetlenkedni. Egyre jobban haladt a sor. A külső sávban autózott, még ráér beljebb sorolni. A BMW behúzott elé, persze nem indexelt. Megvillantotta a fényszórót és csendesen elkáromkodta magát. Már nem nagyon kiabált ki az autóból, leszoktatták róla autóstársai. Meg aztán volt már ebben az országban lövöldözés is emiatt. Némi kárörömmel vette tudomásul, hogy a sötétkék kocsi ebben a sávban sem tud gyorsabban haladni.

Az út szélén stopposok álltak. Néhányuknál kis tábla, rajta az úticéljuk, Siófok, Füred, Amszterdam. Ezen jót mosolygott. Elég nagy bátorság Budapesten Hollandiába tartó stopot várni. Nem nagyon szeretett stoposokat felvenni. Nem igazán tudta az okát, de valahogy nem szokott megállni az út szélén integetőknek. Már majdnem normális tempóban haladtak. Beljebb húzódott két sávot és lekanyarodott a Balaton felé. Eszébe jutott az első autója. A kis Trabi alig bírt megküzdeni az érdi emelkedővel, a végére már csak szuszogott. Régi szép idők! Az előtte haladó autó eléggé lelassult, indexelt, hogy megelőzze. Már húzta a kormányt, amikor iszonyatos dudálást hallott. Önkéntelenül visszarántotta a volánt, a belső sávban elsuhant mellette egy újabb nagy dög autó. Kiverte a víz, egyáltalán nem látta a mögötte jövő kocsit. Megijedt. Még szerencse, hogy nem csattant belé hátulról! Úgy látszik nagyon elmélázott, jobban kell figyelnie, nem lenne jó, ha a család az Útinform-ból tudná meg, hogy fölösleges tovább várni rá. A domb tetején egy kicsit felgyorsított, ekkor látta meg a stopos lányt.

Furcsa, hogy itt áll. Hirtelen ötlettel lehúzódott és kicsit túlhaladva a lányon, megállt. Talán jobb, ha van vele egy útitárs, nem fog megint elbambulni. A lány felkapta a táskáját és az autóhoz lépett. Kinyitotta a jobb oldali ajtót:
- Jó napot! Elvinne Siófokig? – szépen mosolygott. Ahogy kinyitotta az ajtót a kinti forrósággal együtt kellemes illat csapta meg az orrát. Hosszú, barna haját copfba fogta, a szemét napszemüveg takarta.
- Persze, tegye be a csomagot a hátsó ülésre. - A lány berakta a táskáját hátra, aztán behuppant mellé. Térdig érő, vállpántos ruhát viselt. Feltolta a feje tetejére a szemüveget, ránézett és kezet nyújtott.
- Csilla vagyok. Köszönöm, hogy felvett.

Megfogta a felé nyújtott kezet, és azon csodálkozott, hogy milyen magabiztos ez a lány. A kézfogása határozott, a nevét érthetően mondta, és közben ránézett. Ritka madár. Elmorogta a nevét.
- Régóta vár? – kérdezte, közben lassan elindult.
- Csak néhány perce jöttem ki. Nagyon meleg van! – fújt bele ruhájának kivágásába Csilla – De itt kellemes a légkondi.
- Kösse be magát, kérem – mondta a lánynak – nem kéne, hogy megbüntessenek. - Ahogy a lány áthúzta maga előtt az övet, látta, hogy a két melle közé illeszti a pántot. Akaratlanul is odapillantott, észrevette, hogy melltartót visel, olyat, aminek átlátszó a vállpántja, ezért is nem látszik azonnal.
- Nyaralni megy? – kérdezte. Figyelte az utat, de azért a lány felé is pillantott.
- A barátaim és a kollegáim lent vannak Siófokon, hozzájuk megyek
- Mivel foglalkozik? – tette fel az újabb kérdést. Valahogy érdekelte. Olyan fiatalnak tűnt a lány, kb. 22-23-nak saccolta.

Csilla elmondta, hogy egy nagy cégnél dolgozik a jogi osztályon, jövőre fog szakvizsgázni, akkor már jogtanácsos is lehet. Szóval jogász – gondolta – Persze innen a magabiztos fellépés. Megcsörrent egy telefon. Az övé nem ezt a dallamot játssza. A lány félig hátra fordult, előre húzta a táskáját, kicsit kotorászott benne, aztán elővette a telefonját. Nem akarta kihallgatni a beszélgetését, inkább az utat figyelte. Csilla hallgatta a hívót, „igenekkel” és „nemekkel” válaszolgatott. Lopva végignézett a lányon. Csinos arc, gesztenyebarna haj. A bőre egészségesen barna. Ahogy ült, a ruha látni engedte vállának vonalát, nyakának ívét, a térdét és combjának alját. Izmos, nem túl hosszú lába volt. Csilla hátra dobta a táskáját és beszélgetés közben bal kezével beletúrt a hajába. A hóna alatt látszottak az epilálás nyomai, ruhája nem feszült teljesen a testére, egy pillanatra megvillant a fehér melltartó.

Visszafordult az út felé. Eszébe jutott, hogy meg kell néznie, nem marad-e az ülésen a lány haja, amikor kiszáll. Nem akart bonyodalmat. Mindig is utálta a magyarázkodást. Nem mintha sokszor kellett volna magyarázkodnia a párja előtt, de jobb az ilyet elkerülni. Régóta együtt vannak már. Voltak és vannak közös céljaik, a családjukért dolgoznak közös erővel. Persze a kisebb-nagyobb összezördülések elkerülhetetlenek, de mindig van megoldás. Most is utánuk megy a Balcsira, ha már nem tudott szabadságot kapni. Ők lent vannak a papáék telkén, élvezik a vakációt. Csilla befejezte a beszélgetést.
- Elnézést – mondta magyarázólag – anyukám volt.
- Nem üzleti tárgyaláson van, tehát nem kell bocsánatot kérnie - mondta nevetve.

Ezen a témán indult a beszélgetés. Hogy milyen természetes lett a mobiltelefon mára, meg hogy milyen furcsa kultúrája alakult ki. Aztán a tárgyalásokra, üzleti megbeszélésekre terelődött a szó. Szinte észre sem vette, de beszélt a munkájáról a lánynak, és érdeklődéssel hallgatta, mit csinál egy jogásznő egy nagyvállalatnál. Kellemesen telt el az út. Beszélgetés közben többször nézett a lányra, észre vette, hogy milyen meleg, mélybarna szeme van és milyen kedvesen mosolyog. Azt is konstatálta, hogy amikor a munkájáról beszél, rendkívül összeszedetten és érthetően fogalmaz. Mikor leértek a Balaton fővárosához megkérdezte:
- Hol tehetem ki?
- A víztoronynál jó nekem, ha arra megy.
- Teljesen jó. - Az utcákon a szokásos tömeg hömpölygött. Mindig furcsának találta, hogy itt a „belvárosban” is fürdőruhában mászkálnak az emberek, cipelik a matracokat, úszógumikat. Lefékezett az áruház előtt. Csilla kiszállt, kinyitotta a hátsó ajtót, kivette a táskáját:
- Köszönöm a fuvart és a beszélgetést! – mondta búcsúzóul. – Örülök, hogy megismerkedtünk.
- Én is örülök, hogy segíthettem! Jó nyaralást!

A lány becsapta az ajtót, kisorolt a forgalomba. Visszanézett a tükörbe és látta, hogy Csilla felé int. Odaért a nyaralóhoz, persze a család nem volt otthon, a mama éppen a vacsorát főzte az unokáknak. Kipakolta a cuccokat a kocsiból, átöltözött. Úgy döntött ő is lemegy a strandra. Útközben azon vette észre magát, hogy a járókelőket nézegetve Csillát keresi. Tetszett neki a lány. Csinos, talpraesett, értelmes. Tudja, mit akar, legalábbis ezt szűrte le a beszélgetésükből. Valahogy jó lenne még találkozni vele. A strandon a családot a szokott helyükön találta. Éppen tömték magukból a főtt kukoricát. Leült, megbeszélték az elmúlt napokat. Aztán csapatostul bementek a vízbe, pancsoltak, fröcsköltek, vízipisztolyoztak, versenyt úsztak, persze megint vesztett. Ilyen az apák sorsa. Amikor a többiek megunták, kicsit beljebb úszott, jól esett a tempózás a kellemesen langyos vízben. Elindult kifelé. Pont azt nem szerette a déli partban, hogy százmétereket kell kifelé menni. Ahogy haladt a part felé fröcskölő, kiabáló, nevetgélő társaságot vett észre. Ahogy közelebb ért hirtelen megpillantotta köztük Csillát. Tök hülyén érezte magát, akaratlanul is behúzta a hasát. A három fiú és négy lány pancsolt a vízben, mint a gyerekek. Próbált elslisszolni mellettük, de nem jött össze, Csilla is kiszúrta.
- Na, jó napot! – Mondta nevetve – Nem gondoltam, hogy ilyen hamar találkozunk!
- Én sem – szól bambán, nem nagyon mert a lányra nézni. Ahogy előtte állt csillogóan vizes hajjal, bordó bikiniben észvesztően jól nézett ki. Akaratlanul is a part felé pillantott.
- Megtalálta a családját? – kérdezte a lány kedvesen.
- Meg persze, megyek is már hozzájuk.
- Értem. Hát, örülök, hogy megint találkoztunk. Legközelebb valaki fizet. – intett, aztán elfordult tőle.

Ahogy haladt kifelé a lépcsőről még visszanézett, de már nem látta sehol a lányt. Lassan összeszedelőzködött a család, visszamentek a nyaralóba. Szokásos hétvégi program, vacsora, tv, lefekvés. A srácokkal egy szobában aludtak. Elég fáradt volt hamar a fejére húzta a takarót. A szuszogó kórus gyorsan elnyomta. Hirtelen ébredt, azt sem tudta hol van. Megdöbbent attól, hogy Csillával álmodott. Nem emlékezett konkrétumokra, de határozottan tudta rá, hogy a lány szerepelt az álmában. Volt némi sejtése az álom témájáról, meredező férfiassága nem hagyott kétséget. Még szerencse, hogy nem álmodtam végig – gondolta. Elég ciki lett volna reggel. Közelebb húzódott a párja hátához, és megpróbált elaludni. Reggel úgy ébredt, mint akit összerágtak. A reggeli verkli után természetesen irány a strand, a megszokott program. A párja otthon maradt, az anyjával vásárolni akart, de a srácokat nem lehet ilyenkor a kertben tartani. Lebandukolt az utódaival a partra, hallgatta a csevegésüket, cipelte a törölközőket, a homokozó cuccot, a szendvicseket. Megmártóztak. A strandon még messze nem volt teltház. Amíg a fiatalkorúak nekiálltak megépíteni legújabb homokerődítményüket, elindult a büfé felé, egy kellemesen hideg sörért. Kezében a műanyag pohárral éppen visszafelé bandukolt, amikor ismét meghallotta Csilla hangját:
- Kettő null! Megint én vettem észre magát előbb!

Ahogy a hang felé fordult elakadt a lélegzete, a kezéből majdnem kiesett a habos ital. Csilla két-három méterre tőle egy gyékényen ült, egy száll bikini alsóban. Nem volt mit tenni, oda kellett mennie.
- Jó reggelt. –mondta és közben azon igyekezett, hogy ne nézze a lány kebleit – Hogy-hogy egyedül?
- A többiek még alszanak, de nekem be kell hoznom némi napozás-lemaradást. - válaszolta Csilla - És ön? - Úgy látszik nem vette észre zavarát. Persze teljesen természetes a topless, de azért a szeme mindig a lány testének halmaira tévedt. Elfordította fejét, ellenőrizte a homokozót.
- Lejöttünk a srácokkal. – mondta. – éppen túrják a homokot.
- Nem ül le? – kérdezte a lány kedvesen - innen is figyelheti őket. - Egy pillanatig elgondolkodott, aztán lehuppant a lány gyékénye mellé a fűre. Furcsán jól esett, hogy a lány invitálta.
- Kér egy kis sört? – kérdezte, hogy leplezze zavarát.
- Köszönöm, igen.
- Hozom máris – emelkedett fel – úgyis azt mondta, ha legközelebb találkozunk, valaki fizetni fog. Most legalább „vagyok valaki”.
- Nem, nem – tiltakozott a lány – nekem elég egy korty. - Kivette a kezéből a műanyag poharat és jóízűen belekortyolt.
- Köszönöm! – monda mosolyogva – nekem ennyi éppen elég volt. Nem lehetne ez a pertunk? – kérdezte hirtelen.
- Oké. Részemről a megtiszteltetés. - Kellemesen beszélgettek. Bár próbált folyamatosan másfelé nézni, de tekintete minduntalan a lány melleire tévedt. Formás, nem túl nagy cicijei voltak, apró, halványbarna bimbókkal. Bőrének egyenletes színe arról árulkodott, hogy szoláriumban szerezte az alapokat. Tetszett, hogy a lábkörmei milyen ápoltak. A feneke kellemesen domborodott a gyékényen, és ahogy ült néha megvillant a combok által védett, titkokat rejtő, bikini. Csilla nagyon természetesen viselkedett, egyáltalán nem volt kihívó, teljesen úgy csinált, mintha talpig fel lenne öltözve, de a férfit eléggé feszélyezte a dolog. Beszélgetés közben többször a homokozó felé pillantott, nem akarta, hogy a srácok észrevegyék, hogy egy félpucér lánnyal beszélget.

Ahogy elfogyott a söre, felállt.
- Megnéze,m mit csinál, a szaporulat. – mondta, és nem értette, miért magyarázkodik.
- Úristen! Ne haragudj, hogy feltartottalak – mondta lány bocsánatkérően, de egy kis huncut fény csillant a szemében.
- Nem dehogy – szinte motyogott – Még találkozunk. - Visszament a pockokhoz. Ellenőrizte a várépítési munkálatokat, szakmai tanácsokat adott. Ahogy a lány felé nézett, látta, hogy megjött a társasága és éppen a víz felé tartanak. Csilla felvette a bikini felsőjét is, úgy látszik, fürödni nem szeret félmeztelenül. Ők is bementek a vízbe, játszott a gyerekeivel, dobálta őket, fröcsköltek. Csilláék távolabb voltak, de nem is figyelt arra, mert azért vigyázni kell a tóban. Mire kijöttek a vízből éppen annyi lett az idő, hogy vissza kelljen baktatni ebédelni. A meleg, a családi kör és a mama főztje, na meg a reggeli pancsikolás mindenkit elbágyasztott. A meggyfa árnyékába húzta a napozóágyat. Olvasott vagy öt percet, aztán szokás szerint elaludt. Mire felébredt a nap elindult lefelé, már nem volt érdemes lemenni a partra. Beszélgettek, játszottak. A papa hozott fagyit a közeli cukrászdából, azt befalták. Unaloműzőnek lemosta a kocsit a kerti csappal. Mire ezzel végzett, szinte teljesen besötétedett, gyorsan összepakolták a hazavinni való cuccokat, megvacsoráztak. Elköszönt a srácoktól, újra tisztázta velük az alapvető viselkedési szabályokat. Az aprónép és a nagyik már a tv-t nézték, amikor elköszönt a párjától. Megígérte, hogy nem felejti el a virágokat és a halakat, sőt az aktuális csekkeket sem.

Ahogy kihajtott a nyaralók között, azon gondolkodott, vajon mekkora lesz a sztrádán a forgalom. Erről eszébe jutott Csilla. Visszagondolva nagyon kellemes élmény volt a délelőtt. Ez a lány nem csak szép, hanem értelmes is, jó volt vele beszélgetni. A teste, pedig maga a csoda. Szép emlék lesz. Rákanyarodott a főútra, kellemesen tapasztalta, hogy a forgalom egyáltalán nem veszélyes. Már majdnem kiért a városból, amikor meglátta az integető alakot. Ismerősnek tűnt, lassított és felismerte a lányt. Hihetetlen. Bármit gondolt volna, de azt nem, hogy megint összefutnak. Lelassított és megállt a lány mellett. Csilla kinyitotta az ajtót:
- Ilyen nincs, csak a mesében! Valaki megint fizetni fog. – nevetett – Már itt állok egy fél órája. Elviszel?
- Kisasszony, a taxi előállt. – mondta hivatalos hangon. Meglepően örül a lánynak, jól esett látni. Vékony, világos vászonnadrág és trikó volt rajta, ahogy beült mellé, a nadrág megfeszült a combján. Mindketten nevettek, és megállapodtak abban, hogy véletlenek, pedig vannak. Hazafelé mindenféle témáról beszélgettek. Csilla elmondta, hogy a barátai még egy hétig lent lesznek, irigyli őket, aztán kajánul megkérdezte:
- Nem sírt a család, hogy itt hagytad őket? Láttam a vízben, milyen aranyosan játszottál a gyerekekkel.
- Valakinek el kell tartani a népet. – válaszolta. Furcsának érezte, hogy a gyerekeiről beszélget egy ilyen csinos nővel.
- És az asszony? Kibírja nélküled egy hétig? – kérdezte Csilla, a hangja huncutul csengett.
- Még tovább is. Nem vagyunk friss házasok, már megkoptak a fények - ez egy kicsit szomorúan hangzott, ráébredt, hogy tényleg az.
- Sajnálom – mondta a lány, és úgy tűnt, valóban sajnálja. – Sok ismerősömnél van ez így. A szerelem majdnem mindig átalakul, jönnek a megszokások. Egy csomó, idősebb kolleganőm mesélt ilyet. Remélem, én nem járok így.
- Van barátod? – kérdezte a lányt, örült, hogy inkább róla beszélgetnek, nem igazán szerette kiadni magát. Csilla elmesélte, hogy most éppen független. Nem régen léptették ki egy kapcsolatból.
- És nincsen újabb jelentkező?
- Jelentkező mindig akad, de elég gyenge a felhozatal. A legjobb pasik már mind foglaltak. Azok meg csak dugni akarnak.
- Ezt azért nem hiszem. Szerintem egy ilyen jó csaj, mint Te, hamar talál magának párt.
- Nem tudom. – Csilla a gondolataiba merült. Nem akarta zavarni, inkább fényszóró által megvilágított utat figyelte. Hallgatták a csendet. A városba bevezető fények elsuhantak mellettük és felettük.
- Megcsaltad már a feleségedet? – kérdezte hirtelen a lány. Meglepte e kérdés.
- Mit nevezünk megcsalásnak? – kérdezett vissza, hogy húzza az időt.
- Hát, nem csak a sexet. Az igazi megcsalás szerintem érzelmi. De akkor lelkileg hiányzik valami a kapcsolatból. A szex az egy dolog, szinte csak biológia. Persze nagyon kellemes – nevetett a lány.
- Miért csak biológia? – tényleg kíváncsi volt. Furcsállta, ahogy erről a témáról beszél a lány. Érezte, hogy határozott, nyílt véleménye van, mint mindenről.
- Mert olyan, mint az állatoknál, a nőstény küldi az üzenetet, a hím veszi a jeleket, és megtörténik a dolog.
- Igen ám, de az állatoknál, a szaporodás a cél. Nálunk meg nem csak az, sőt. Az esetek nagy többségében nem az.
- Ezt mondom én is, ezért kellemes. – már megint nevetett.

Hirtelen ötlettől vezérelve megkérdezte:
- Mit szeretsz legjobban a szexben? – Úgy látszik ez a lány felszabadít benne egy csomó gátlást. Nem szokott ilyenekről beszélgetni senkivel, de Csilla őszintesége, természetes lénye megengedte a kérdést.
- Szeretem a francia kapcsolatokat. – tréfált a lány – de komolyan, nagyon bírom a csókokat, a finom puszikat, a nyalakodást. Ez talán azért van így – folytatta elgondolkodva – mert ez az igazi adok-kapok, Ha érzem magamon valakinek a száját, akkor tudom, hogy csak rám figyel, és fordítva. Meg aztán, ha én csinálom, én tudom irányítani a dolgokat. Egy kicsit melege lett a választól. Ilyen nyíltan ritkán hallott beszélni a témáról, és különösen egy – végül is – vadidegen lánytól. Hallgattak. Aztán a lány visszadobta a labdát:
- És Te?
- Azt hiszem, egyet értek veled, de azért a maga az aktus sem rossz. Ott is oda lehet figyelni a másikra. Csak megfelelő hely és idő kell hozzá.
- Igen, de nekem valahogy nagyon érzékeny a szám is, olyan mint egy erogén zóna. És imádom, ha egy nyelvet érzek magamban, olyankor van igazi orgazmusom.

Hihetetlen! Ez a lány, egyszerűen hihetetlen! Érezte, hogy a teste reagál a hallottakra. Be kell fejezni a témát, mert megint rossz éjszakája lesz.
- Hol tehetlek ki? – kérdezte, hogy elterelje a gondolatait. Csilla egy pillanatig nem válaszolt, aztán felkapta fejét, körülnézett:
- A Vár alatt lakom. - Elkanyarodott a pályaudvar mellett, aztán felhajtott a domboldalra. Csilla irányította, hogy merre menjen. Szűk, tipikus várkerületi utcába fordultak be. A kihalt utca szélén sorban álltak az autók, parkoló sehol. Beállt egy kapu elé, ilyenkor úgy sem hajt ki senki.
- Megérkeztünk. – mondta, és valahogy nem örült.
- Igen, sajnos – csatolta ki a lány a biztonsági övet. – Mennyivel tartozom? Most én jövök a fizetéssel.
- Amennyit gondolni tetszik – játszotta a taxist. Összemosolyogtak.
- Jó – szólt a lány, felé fordult, jobb kezével megfogta a fejét, magához húzta és ráhajolt a szájára. Puha és nedves volt a csók. Először csak lágyan ért az ajkaihoz, aztán rátapadt a szájára és elindult a nyelve. Finoman szétnyitotta az ajkait, megérintette a nyelve hegyét. Csilla egy pillanatra visszahúzta a nyelvét, aztán hirtelen gyorsan megint visszadugta. Csatáztak a nyelveik, a foguk összekoccant. A keze a lány vállára, hátára csúszott, érezte a bőrének melegét. Egyre vadabbul csókolóztak, szinte marták egymás száját. Csilla beszippantotta az alsóajkát, ahogy hátra hajolt furcsán cuppanva engedte el. Az orruk szinte összeért, de alig látták egymást a sötétben.
- Rólad álmodtam – mondta halkan a lánynak.
- És mit? – suttogta Csilla a szájába.
- Valami ilyesmit. – válaszolt rekedten, nem tudott többet mondani, szájuk megint összeért. Simogatta a lány hátát, érezte gerincének ívét. Felfedezte, hogy most nincs rajta melltartó. A keze elért a lány derekára, ott ahol a póló véget ért, megérintette a bőrét. A bal keze is elindult, megsimogatta Csilla nyakát, beletúrt a hajába.

Megérintette a lány mellét, kemény, peckesen meredő halmot érzett az ujjai alatt. A mellbimbója már felfelé meredt, szinte átdöfte a vékony pólót. Csilla keze sem tétlenkedett, lecsúszott a hasán, megérintette a rövidnadrág elejét. Ujjai ráfonódtak meredező farkára. Érintésétől még keményebb lett. Húzogatta rajta a tenyerét, ujjai fel-alá cikáztak a tagon. Aztán hirtelen benyúlt a nadrágjába és megmarkolta a farkát, finoman fogta, és csuklóját megmozdítva kiszabadította fogságából. Csilla abbahagyta a csókot. Előre hajolt, szájával finoman megérinttet lüktető férfiasságát. Csípője kifordult a keze alól, a felső testével ráhajolt. A keze lejjebb csúszott, megértve farkának tövét, átfogva zacskóját, nyelvének hegye pedig a makkot fedezte fel. Aztán ajkai ráfonódtak falloszára. Érezte a lány nyelvének nyomását a farka végén, nyálának forróságát. Csilla finoman bólogatott, ki-be húzogatva szájában a húsát.

Hátrahajtotta a fejét az üléstámlára, fenekét lejjebb csúsztatta. Lehunyt szemmel adta át magát a gyönyörnek, amit a forró száj nyújtott neki. Simogatta a lány hátát, tarkóját. Hasát elborították a lány sötét fürtjei. Érezte, ahogy Csilla szinte tövig veszi szájába a farkát, ujjaival morzsolgatja a herét, a nyelve cirógatja a makkot, körbe-körbe nyalogatva. Tudta, hogy nem bírja ezt sokáig. Megpróbált feljebb ülni, de Csilla keze erősen lenyomta a mellkasát. Közelgett a vég, halkan szólt a lánynak:
- Mindjárt elmegyek. Hagyd abba! - Csilla finoman megrázta a fejét, de a szívó mozdulatokat nem hagyta abba. Ajkai szorították a farkát, ritmusosan bólogatott tovább. Innen már nem volt megállás. Csípője szinte akaratlanul emelkedni kezdett, felvette a lány bólingatásának ritmusát. Érezte az izzadságcseppeket a hóna alatt és a hátán, a hasizma, combja megfeszült, fejét az üléstámlának nyomta. Testének mélyéből elindult a zsongás, farka összerándult és a forró anyag kirobbant belőle. Lüktetet a farka, pumpálta a matériát a lány szájába. Csilla szája válaszolt a ritmusra, nyelvével a szájpadlásához szorította a makkját fokozva ezzel a gyönyört. Érezte, ahogy finoman szívogatva nyeli a magot. Nem hagyott egy cseppet sem kárba veszni.

Csilla addig nyalogatta, becézgette férfiasságát, amíg az kezdett összehúzódni. Akkor felemelte a fejét, farkát finoman letette a hasára, és visszahúzta rá a nadrágot. Felnézett, egy mozdulattal kisimította a haját az arcából.
- Hm, ez finom volt – mosolygott rá.
- Köszönöm – mondta alig érthetően, a szája száraz volt, mint a tapló. – Most én jövök. – A lány felé fordult, keze elindult a testén.
- Nem, nem! – húzódott el Csilla. – Most én fizettem.
- De hát csak nekem volt jó! – vissza akarta adni a lánynak a csodát, amivel megajándékozta. – Én is szeretnélek elrepíteni.
- Majd talán máskor. – mosolyogva nézett vissza rá – De azért köszönöm.
- Én köszönöm – mondta, hülyén érezte magát.

Csilla elfordult, kinyitotta az ajtót, kilépett a kocsiból. Hátranyúlt, kivette a táskáját és becsukta az ajtót. Megkerülte az autót, és megállt mellette. Behajolt az ablakon, a leheletén érezte magjának illatát:
- Köszi a fuvart. – ajkai lágyan értek a szájához – Elviszel legközelebb is?
- Persze. Hol érlek el?
- Ott a névjegyem az ülésen. Most ne szállj ki, légyszi. – hátrébb lépett - Jó éjszakát! És még egyszer köszönöm. - Felkapta vállára a táskáját és ruganyos léptekkel elindult visszafelé. A tükörben még látta, ahogy megáll egy kapu előtt. Ahogy lenyomta a kilincset visszanézett és intett. Aztán becsukódott a kapu...