Rea az élet kapujában.

Szóval feltettem a vörös rúzsomat, felvettem a vörös blúzomat és egy halványbarna blézert, hozzáillő nadrággal. Magassarkúval óvatosan bántam, próbáltam kiválasztani amiben a legmagabiztosabban nézek ki. Egy szürke mellett döntöttem, ami pánttal tartja a lábamat a helyén. 
Elindultam. Betértem a sarki kávézóban, ott Michael automatikusan kezembe nyomta a reggeli kávémat, tudta, hogy sietek.
- Na mi van művésznő? - kezdte a szokásos reggeli rutinunkat.
- Semmi izgalmas. - válaszoltam - Elmegyek Dr. Ben-hez és addig lógok a nyakán, amíg észhez nem tér, hogy én vagyok a tökéletes ember számára és hogy egy főnyeremény vagyok. - hadartam. 
- Akkor csak a szokásos. Hanyadik is ő? - kérdezte pimasz mosollyal az arcán.
- 4.-edik a héten, de ne aggódj, nem adom fel. Kell a munka, el kell költöznöm otthonról, a sarkamra kell állnom. Úgy, mint neked. Itt vagy és vezető-helyettes vagy a sarki kávézóban - folytattam a hadarást. - A kedvenc kávézómban.
 - Imádlak. - mondta és csücsörített, majd újra rám nézett - Este próba lesz a bandával, eljössz? Lesz pizza meg ilyen tinédzseres dolgok, amik 17 évesen menők, de mostmár erőltetetten próbáljuk eldobni őket magunktól, mert 22 év az már túl van a felnőtten.
- Tetszel, benne vagyok. Hogy nézek ki? Tökéletesen sugározza azt, hogy " add nekem az állást? "  - kérdeztem és széttártam a karomat, körbefordultam. 
- Tökéletes, kicsi szemfestéket nem akarsz feltenni?
- Nem mert, ha nem jön össze, sírni fogok és el fog kenődni. És ha csak a szám van kiemelve akkor az egész arcom ragyog. - mondtam mosolyogva - Na, de mentem is, mert már most elkéstem és megy a buszom és nem tudok futni ebben a cipőben. Szia, akkor este találkozunk. - mondtam, integettem és már ott se voltam. 
Csodamód elértem a buszt, amit le kellet volna késnem. Helyet foglaltam és elkezdtem zenét hallgatni. Nem idegeskedtem. Telefonban azt mondta, hogy kiváló író vagyok és hogy rengeteg állást kaphatnék és ajánlani is fog, de most nálunk nincs szabad hely.
Taylor Swift, legújabb albumát hallgattam, arról is a '... Ready for it'.
Ablak mellett ültem és beült mellém egy öreg néni, pechemre leszállásom előtt egy megállóval. 
Szóval miután leült, újra fel kellett állnia, mert én leszálltam. Mivel továbbra is a fülemben volt a fülhallgató nem hallottam, ahogy elküld a picsába.
Bementem a hatalmas épületbe és felkészültem, hogy addig nem lépek ki, míg nem lesz egy állás a kezemben.