Pincér

Határozottan sötétedett már, amikor én még mindig a parkban kószáltam. Szemben a bár fényei pirosan, kéken és sárgán villogva csalogatták az arra járó szomjas vendégjelölteket, és mivel én is ilyennek éreztem magam, beültem. A pincér srác, bár nem volt fiatal, nagyon jóképű volt. A kólám mellett üldögélve bámultam a sürgő-forgó pincéreket, vendégeket. Képzeletben valahol egész máshol jártam. Elhitettem magammal, hogy egy magas, sportos, kedves fiúval táncolok valahol messze a valóságtól, és minden mozdulattal egyre közelebb kerülünk egymáshoz. Átkarol, és mélyen, hosszan megcsókol. Ajkaival körbejárja a nyakam egész felületét, amíg finom ujjaival már lejjebb kalandozik. Bizsereg a bőröm, ahol hozzámér, és mire feleszmélek, már alig van rajtam ruha: csupán egy kicsiny tanga és egy leheletnyi melltartó takarja a vágytól égő testem, rajta pedig már nincsen semmi.

Lassan engem is megszabadít a felesleges ruháimtól, de még mindig ringatózunk a halk zene ritmusára. Hirtelen visszatértem a valóságba. A pincér kedvesen mosolygott rám.
- Elnézést, kisasszony, nemsokára zárunk.
- Óh, igen? - néztem fel rá. Meglepődve fürkésztem az arcát. Majdnem kiszaladt a számon, hogy „ne hülyítsen, hiszen még csak fél nyolc van” amikor ránéztem az órámra. Az időérzékem megcsalt, nem is kicsit: fél tíz volt, rajtam kívül pedig egy árva lélek sem ült a bárban, csak a személyzet szöszmötölt még valamit. A pincér pasi szakadatlanul mosolygott, amivel zavarba hozott. Mintha csak engem nevetett volna ki.
- Öööö…. mennyi lesz? .. a kóla….- hebegtem, miközben a pénztárcámmal babráltam. Nem volt nálam sok pénz, épphogy ki tudtam volna fizetni az italt, amiből még mindig lötyögött egy kicsi a pohár alján.
- Hagyja csak, a vendégem… oké?

Bólintottam, és visszasüllyesztettem a tárcámat a táskámba. Meglepő volt, velem még nem esett meg ilyen. Még nem hívott meg egy idegen sem… és nem csak kólára nem, hanem egyáltalán semmire. Rebegtem egy „köszönöm”-öt, és felkászálódtam a bőrhuzatú, amúgy nagyon kényelmes fotelszerű székből. A lábam kicsit elzsibbadt, végülis két órán keresztül álmodoztam egy helyben ülve. A pincér még mindig ott állt, az asztalomnál. Azt hittem, csak arra vár, hogy végre eltűnjek a bárból, had zárhassa be az ajtót. De nem. Megkérdezte a nevem.
- Ariella vagyok- feleltem, és a kabátomért nyúltam.
- Én Peti. Felvettem a kabátom, de ő leült a fotelba, oda ahol én is ültem.
- Nem issza meg a kóláját?
- De- mosolyogtam, és felemeltem a poharat. Sietve kiittam az utolsó cseppig, majd visszatettem az asztalra.

Abban a pillanatban megint megszólalt Peti.
- Esetleg meghívhatlak még valamire? Kérlek…
- Nem is tudom. Biztos? Nem zárnak?
- De érted még nyitva maradhatok egy kicsit. Mit kérsz? Meglepett, hogy hirtelen ilyen baráti hangon, tegezve beszélt. Nem is várta meg a válaszom, már ment is, és hozott egy üveg pezsgőt. Gyorsan kitöltötte két pohárba, egyiket nekem, másikat magának és még mielőtt megszólalhattam volna, felemelte koccintásra. Nagyon bájos jelenet volt, letettem a kabátom és leültem vele szembe az asztalhoz. Felemeltem a poharamat és némán koccant a két üveg. A pezsgő finom volt, már az első korty megszédített egy kicsit.
- Ariella, gyönyörű vagy- suttogta, és felállt az asztaltól. Mögém lépett és engem is felsegített.
- Nem táncolhatnánk? - kérdeztem felbátorodva, amikor átölelt.

Szerettem volna, ha valóra válik az, amit elképzeltem.
- Dehogynem. Bekapcsolta a zenét, egy gyönyörű szerelmes szám ment. Olyan igazi, amire táncolni, lassúzni lehet. A fejemet a vállaira hajtottam. A szemeimet lassan lehunytam, és élveztem, ahogy simogatja a hátamat. Belemerültem a képzeletek világába ismét. Immár főhőse is volt a fantáziálgatásomnak, méghozzá Peti. Gondolatban már meztelen voltam, és ő is az volt. Elképzeltem, hogy a melleimet csókolja, majd lejjebb haladva a nedves, forró kelyhembe kóstol. A valóságban majdnem ilyen jó és kellemes érzés fogadott. Peti már a nyakamat puszilgatta kissé félénken. Valószínűleg észrevehette rajtam, hogy mennyire máshol jár az eszem. És azt is kitalálhatta, hogy mit szeretnék, és szinte megvalósította a fantáziálgatásomat. Rövid percek leforgása alatt lekerültek a ruhadarabjaink, és nemsokára már meztelenek és a puszta vágytól izzadtak voltunk.

Követelőzve csókoltam Petit, akinek puha keze a szeméremdombomon pihent. Finoman betolta két ujját a nedves, izzó barlangba, ami gyűrűként fonta körbe ujjait. Mintha egy hímtag járna bennem, húzogatta, én pedig egyre erősödő nyögéssel jeleztem, mennyire jó, amit csinál. Térdeim megrogytak, ahogy közeledtem a gyönyör felé. Kihúzta az ujjait és gyengéden a fotel felé terelt. Lefektetett, lábaimat széttárta és fejét befúrta a combjaim tövéhez. Érzékien, hosszan nyalni kezdett, a csiklómat sem hagyta ki: szívta, miközben puncim ontotta a nedvet. Végighullámzott az egész testemen az élvezet, fejét erősen a csiklómhoz nyomtam, szorítottam, miközben össze-összerándultak a hüvelyizmaim az orgazmus közben. Melleim fel-le emelkedtek, ahogy lihegve, nyögve pihentem az átélt gyönyör után. Peti szájon csókolt. Tudtam, hogy viszonoznom kell a nekem okozott örömöket.

Most ő feküdt a fotelra, férfiassága már harcképes állapotban meredezett, nem kérettem magam, hanem a vágytól megrészegülten bevettem a számba és kényeztettem.
- Mindjárt… elmegyek… mindjárt….- lihegte, erre én abbahagytam, és lovagló ülésben belecsusszantam a hímtagjába. Mozogni kezdtem, mozogtam a csúcs felé másodszor is. Szinte egyszerre robbant az élvezet mindkettőnkben, és ahogy belém lövellt, úgy én is elértem a beteljesülést. Egymáson fekve pihentünk egy kis ideig, de legszívesebben ennek az erős, jóképű pasinak a karjaiban töltöttem volna az egész életemet. De nem tehettem, lassan öltözni kellett. Petivel elbúcsúztunk egymástól, hosszú csókkal. Kicsit fájt, hogy el kellett válnom tőle, és kicsit csalódtam is, mert titokban arra vágytam, hogy ennek lesz folytatása is. De ez csak egy alkalom volt. Lassan, kielégülten és félig boldogan, félig szomorúan lépkedtem hazafelé.